Lady Butterfly teljes díszben, könnyed, hangtalan lépésekkel vonult végig a Rend palotájának ragyogó folyósóján. A falon tájképek és portrék függtek, köztük Lord Sunshine teljes családja egészen ükkszülőkig visszavezetve. Lord Sunshine nemesi családból származott, és sok neves harcos került ki a familiából. Lord Sunshine inkább volt híres a diplomáciai képességeiről, mint a fizikai erejéről. Öccse Lord Vulcano sokkal komolyabb erőkkel rendelkezett. A tanács mégis őt választotta a Rend urának vezetői vénája miatt.
A kecses, méltóságteljes Lady végül befordult a folyósón balra, ahol látszólag zsákutcába érkezett. Ennek ellenére a nő továbbra is határozottan haladt, miközben halkan így szólt:
- A vidámság hajnalán szívünk újra felderül...
Azzal a falon könnyedén, akadálytalanul átsétált, és egy szentélyszerűségben találta magát. A kis szobácska közepén egy oltár állt, azon pedig egy angyal szobra, kezét az égfelé emelve egy levéllel. Ez volt a Rend szimbóluma: a levelet tartó angyal.
Lady Butterfly az oltárhoz sétált, kimonójának ujjából egy kézzel írott levelet húzott elő, és egy vörös borítékba csúsztatta. Ezt követően felemelte kezét és az angyalra tekintett:
- Küld levelem Lord Vulcanonak. Ezennel átállok a Sors oldalára és kémként szolgálok majd a felbomlott Rend oldalán. Ezzel is igyekszem megdönteni Lord Evil zsarnok uralmát... ami remélem nem sokáig tart...
A levél a mondat végeztével lassan halványodni kezdett, majd teljesen eltűnt Lady Butterfly kezéből. A nő ezt követően meghajolt az angyal előtt, és lassan le is térdelt.
- Köszönöm, hogy megérted a döntésem, Zafirel... ígérem amint a Rend oldala ismét a régi lesz visszatérek, hogy beteljesítsem a nekem szánt küldetést.
Butterfly végül felállt, és furcsa érzésekkel elhagyta a kis szentélyt. Tudta, hogy komoly döntést hozott, és nincs visszaút. Kezében van a Rend sorsa...
*****
Lord Chaos és Lady Moonlight közben együtt vacsoráztak a férfi hatalmas ebédlőjében. A nő felsóhajtott, majd lassan a férfire nézett. Chaos érezte, hogy a Lady őt figyeli. Abba is hagyta nyomban az étkezést, és Moonlight felé fordította a fejét.
- Mondja csak, Moonlight kisasszony...
A nő halványan elpirult. Először érezte magát igazán jól Chaos társaságában, de nem tudta el merj-e mondani neki. Nem akarta kimutatni neki, de piros arca elárult mindent. Chaos tekintete végigfutott a bájos női arcon, és nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el:
- Ne tartsa vissza. Jobb ha megnyílik. Elvégre mester és szolga kapcsolatában fontos az őszinteség.
- Tessék? -háborodott fel a nő - Milyen mester és szolga???
Lord Chaos felnevetett, de olyan jóízűen, mint talán még soha. Szerette piszkálni nőt, és pontosan tudta mivel lehet leginkább.
- Nyugalom, csak vicceltem. Lazítson már egy kicsit, nem fogom megenni. Úgy érzem ugyanis, hogy még mindig túl feszült a társaságomban.
- Miért, milyen legyek?
- Legyen természetes... engedje el magát. Szeretném érezni azt, hogy közvetlen, őszinte, és hogy nem egy merev, feszült nő ül mellettem. Fontos lenne az együttműködés és a megértés kettőnk között.
- Akkor őszinte leszek...
Chaos szemei felcsillantak, majd érdeklődően figyelt Moonlightra.
- Hallgatom, kisasszony...
- Lord Chaos... önnek nagyon szépek a szemei... -mondta elpirultan Moonlight, majd zavarában lelopott egy meggyet a süteményről...
-
