A lázadó

Evil nehezen, de hárítani tudta Moonlight első támadását. Szerencséje volt, mert elit egysége az Árnyak Szövetsége (ÁSZ) éppen akkor rontott be a terembe és elvonták egy pillanatra Queen Moonlight figyelmét. Az elit osztagot rögtön követte is a Sors-Káosz-Fény-Sötétség szövetség tagjaiból összeállított különleges osztag is, melynek tagjai között volt Lord Silverdark, Lord Vulcano, Lord Light, Lord Dark, Lady Rainbow, Lady Blood és Lady Falcon is. A segítségükkel Moonlight újra teljes erejével Lord Evilre tudott koncentrálni. A terem megtelt harcoló ellenfelekkel. Hatalmas villanások, füst és kardcsattogás zúgott az ódon falak között. A Chaost gúzsba kötő varázslat egyre csak erősödött annak ellenére, hogy Evilnek egyre több energiáját lekötötte a Moonlighttal való harc, mivel azt a félelme táplálta. Elsőnek Silverdark sietett a segítségére, de nem volt elég erős hozzá, hogy megtörje az átkot. Chaos pedig már nem bírta sokáig, mert egyre nehezebben kapott levegőt. Egyik Lord sem tudta kiszabadítani, pedig mindegyikük magas szinten állt már. Evil félelme túl nagy volt. És amikor már úgy tűnt mindennek vége történt valami amire senki sem számított. Chaos átlépett az Overlord szintre. Maszkja teljesen feketévé vált, tábornoki egyenruhája még sötétebb lett, haja hosszabbra nőtt, egyik kardja pedig íjjá alakult. Megnövekedett erejével feloldotta a varázslatot.

- Hála az égnek Chaos! Már azt hittük elveszítünk! - kiáltotta Lord Light miközben az egyik Árnyak Szövetség taggal küzdött.
- Reméltem, hogy sikerül a szintlépés mielőtt megfulladok! Talán segített, hogy az életem múlt rajta! - kiabálta vissza Chaos mosollyal az arcán miközben ő is beszállt a harcba.

Közben a kastély körül az egyesített hadsereg nyerésre állt a Rend és Evil katonáival szemben, akik egyre csak húzódtak vissza. Többen a Rend oldalának katonái közül már le is tették a fegyvert. Lady Butterfly és Lord Starlight a maréknyi lázadóval éppen akkor rontott a terembe mikor egy kisebb csoportot bekerített az ÁSZ pár tagja. Segítségükkel vissza tudták verni őket.
Közben Lord Evil és Queen Moonlight a harc hevében elhagyták a termet és a kastély melletti tisztáson folytatták, amit elkezdtek. Habár Moonlight már Queen szinten volt, még így is méltó ellenfele volt Evil ugyanis ő is közel volt már hozzá, hogy magasabb szintre lépjen. A kutatása ugyanis teljesen befejeződött. Már csak egy valamire várt, hogy végre ő is Overlord lehessen. Felpillantott az égre és már látta is ezt a valamit, ugyanis abban a percben indult el a teljes holdfogyatkozás és hatni kezdett az Evil szervezetében lévő varázsfőzet. Evilnek szarva nőtt, páncélja megerősödött és villás kardját felváltotta egy hosszú tüzes ostor az egyik kezében, a másikban pedig egy vörös tőr. Moonlight erre egy kicsit megtorpant.

- Overlord Evil? De hát hogy...?
- Keveset tudsz még Moonlight! - nevette gonoszan Evil. - Nagyon keveset!
- De ez így nem természetes.
- De én meg tudom kerülni a természetet is és a világ ura leszek, te pedig halott, mivel nem csatlakoztál hozzám! - Üvöltött Evil és a Queenre támadt.

Moonlight hárította és bevetette különleges képességét. Szemén ugyancsak végigmentek a Hold fázisai, majd erősebb lett és teste ezüstös fényt kezdett szórni magából. Ez a fény aztán átváltozott furcsa fehér szellemekké amik azon nyomban elkezdték szorítani Evilt. Ő azonban lángba borította testét, aminek hatására a szellemek eltűntek majd tűzcsóvát indított ellenfele felé és az ostorral is felé csapott. A csóvát még elkerülte Moonlight azonban a tüzes ostor végighasította a hátát amitől felkiáltott, majd felreppent az égbe, kardja ezüstösen felizzott és lecsapott az Overlordra aki ugyan hátra lépett de arcát és testét súrolta a penge, így hosszú vágás keletkezett rajta. Időközben megérkezett Overlord Chaos, Lord Dark, Lord Silverdark és Lord Light is a harctérre és egy pillanatra farkasszemet néztek Evillel mind az öten. Ezután felváltva kezdték támadni Evilt, mindenki bevetve a különleges képességét és ezzel maximális erővel támadva őt.

- Nocsak Lord Silverdark, mégiscsak látom a képességét. - vigyorgott kissé fáradtan Moonlight miközben Lord Dark harcolt Evillel.
- Naná. Mondtam, hogy láthatja amikor eljő az ideje. Hát most itt van!
- Kíváncsi is vagyok rá!

Közben Dark sötétséget vont Evil köré aki semmit nem látott majd beszedett egy újabb sérülést, ám vissza is támadt és Dark is megsérült. Végül szemtől szembe álltak.

- Rossz tanítványom voltál Evil. Nem tanultál tőlem semmit!
- Vagy talán te voltál a rossz mester. Meglep, hogy egyáltalán még életben vagy.
- Ez is bizonyítja, hogy nincs igazi erőd! - mondta Dark és mindenki meglepetésére - kivéve Silverdarkot - leeresztette kardját Evil pedig halálos csapást mért rá.
Ekkor azonban a holttest fehér fénnyé alakult, Silverdark misztikus jelekkel díszített kardja felizott és elnyelte azt. Majd a kard után az arcán látható jelek és a szeme is fehéren kezdett izzani. Képessége a holtak erejéből táplálkozott, akik a csatatéren haltak meg, és azzal hogy Dark feláldozta magát és amúgy is nagyon erős és tapasztalt harcos volt, a képessége által nyert erő még a szokásosnál is nagyobb volt. Így lendült támadásba és kardjának pengéje fénycsíkot húzott miközben lecsapott Evilre, aki a meglepetésből éppen felocsúdva már nem tudott hárítani és elvesztette a bal karját. Azonban vissza is támadott.

- Látod Evil én tényleg tanultam is valamit Darktól, veled ellentétben.
- Meghalsz te sápadtképű! - ordította Evil.

- Hmm, érdekes képesség, nem Chaos? - kérdezte Moonlight.
- De, viszont én már láttam. - válaszolt kissé unottan és kötekedősen.
- Nemár, csak én nem láttam még?
- Attól tartok.
- Ez nem ééér! Jé te meg Overlord lettél? - vigyorgott Chaosra nézve.
- Még jó hogy észrevetted.

A beszélgetés közben Silverdarkot felváltotta Lord Light, aki éppen vakító fény támadásával igyekezett gyengíteni Evilt. Végül kissé sikerült is neki, azonban egy óvatlan pillanatban Evil az ostorral a kőfalhoz vágta és elvesztette az eszméletét.

- Gyereee Chaos! Állj ki velem ha mersz!
- Már itt is vagyok! - szólt Chaos hirtelen megjelenve Evil háta mögül.
- Mi a...!

Evilt teljes erőből hasba szúrta volna ha az nem tér ki még időben. Ezután Chaos is bevetette különleges képességét. Magasba röppent és íjával fekete nyílvesszőket lőtt Evil felé melyek eltalálva nem csak fájdalmat okoztak de az elméjébe is beleszúrt egy éles fájdalom, gondolatait pedig elárasztotta a káosz. Nem tudott gondolkozni, nem tudta megtervezni a következő lépését. Ezt kihasználva Chaos zuhanórepülésbe kezdett. Ám Evil elkezdett rohanni, menteni próbálta gyáva bőrét. Ezt látva Moonlight teste ismét felizzott, a szellemek pedig lefogták Evilt aki mozdulni sem bírt a szorításból. Silverdark földbe szúrta a kardját és varázslatokat mormolt, amire az felizzott és körülötte egy félgömb alakban terjeszkedő fehér fényt árasztó hullám kezdett nőni, majd elérte Evilt is aki habár a káoszképektől már megszabadult, érezte hogy fogy az ereje. Silverdark ugyanis magába szívta az erejét a varázslattal. Chaos közben földet ért.

- Nem menekülhetsz Evil. Ezt a háborút elvesztetted. Hárman túl erősek vagyunk már neked. Add fel és megkíméljük az életed, de persze az erődről lemondhatsz.
- Soha nem adom fel! Én leszek a világ ura! Hiába zártok be újra kiszabadulok és akkor már nem tudok megállítani!
- Akkor sajnos, a világban elkövetett bűneidért a büntetésed halál. - mondta Chaos miközben halott felesége arca jelent meg a szeme előtt és már majdnem lesújtott kardjával amikor Lord Death szólította meg.
- Chaos várj! Ne öld meg! Azt soha nem bocsájtanád meg magadnak.
- De annyi embert megölt, veszélyes életben hagyni!
- Ha elvesszük az erejét és emlékeit akkor nem. Lord Silverdarknak csak egy kis többlet energia kell és teljesen elveheti az erejét a képességével. Én pedig az emlékeit, mint ahogy azt már Moonlightnál is tettem. Persze most sokkal alaposabb leszek.
- Rendben.

Azzal Moonlight és Chaos ellátta többlet varázsenergiával Silverdarkot aki így elvette Evil összes képességét és erejét. Evil tehát egyszerű ember lett. Lord Death pedig törölte emlékeit mindenről. Mikor teljesen elmúlt a veszély Moonlight elengedte a szorításból. A még ellenállókat legyőzték és visszaállították a békét az oldalak között. Overlord Chaos visszatért a Káosz oldalához, Queen Moonlight pedig a Hold oldalához, akik végül egyesültek a két vezető esküvője után. Lord Silverdark átvette a Sötétség oldalának vezetését, Lord Light pedig visszatért a Fény oldalának vezetői székébe. Chaos és Moonlight, Lord Death segítségével még időben visszahívták az élők közé Lord Sunshinet aki visszaállította a Rend oldalán a rendet. A Sors oldalát pedig továbbra is Lord Vulcano és Lady Rainbow irányította. Evil pedig hétköznapi emberként, persze titkos megfigyelés alatt élte hátralévő életét.

Ezzel visszaállt a béke és az egyensúly a világban és a különböző oldalak barátságban és békében éltek tovább.

Vége

Réges-régen, mikor még minden oldal békében élt, a Sötétség oldalának vezetője, Lord Dark, kétségbeesett lépésre szánta el magát. Egy ősi átok miatt feleségének nem lehetett gyermeke, és így nem tudta a Sötétség oldalának vezetését tovább örökíteni. Ezért a mindenható Erőktől kért segítséget. Viszont az Erők lánygyermekkel áldották meg a Lordot, így kénytelen volt egy tanítvány fogadni, akinek igyekezett minden tudását átadni, hogy bölcs vezetője lehessen oldalának, és szerető férje lányának. Azonban ahogy a fiatalok idősebbek lettek, a dolgok úgy kezdtek kicsúszni az öreg vezető kezéből. Tanítványa egyre hataloméhesebb lett, ezért Lord Dark nem adta hozzá leányát, hanem harcost nevelt belőle. Míg a tanítvány, Lord Evil tanítását nem folytatta tovább, addig lányának megtanított mindent amit tudott. Azt is megtanította neki, hogyan tudja elérni a Queen szintet. Őt szánta utódjának, s mindent meg is tett azért, h ezt a törvény is lehetővé tegye. Mielőtt azonban elintézhette volna, a tanítványa merényletet követett el ellene, és átvette a Sötétség oldalának vezetését. Apja halálának napján a leánygyermek eltűnt, és Evil minden emberét mozgósította, hogy megtalálják, de mindhiába. A lány már messze járt, s csak pár év múlva tért vissza a történelem színterére és ekkor már úgy, mint Queen, bár ezt teljes titokban tartotta. Hogy megbosszúlja apja halálát, a lány elhatározta, hogy megöli Evilt és a sötétség vezetőit, akik a gonosz tanítványt támogatják. Sajnos ez nem sikerült neki, viszont a sors iróniája, hogy Evil maga taszította a pusztulás útjára a Sötétség oldalát. A leány pedig ismét eltűnt, egy sorsdöntö csatát követően, mely a kopár sziklákon játszódott le. Lord Death elvette minden erejét és emlékét, majd megátkozta. Ezután a lány a Hold népének vezetőjeként tért vissza ismét.

***

Lady Blood rohant lefelé a kastély lépcsőin. Kettesével szedte a fokokat, hogy szóljon Lord Silverdark-nak a történtekről. Csalódott volt, hogy Chaos ilyen gyorsan lerendezte a szakításukat, ennek ellenére szerette és nem akarta, hogy bármi baja essen. Silverdark éppen Lord Light-tal beszélte meg a csapatok mozgósításának tervét mikor Blood berontott a nagyterem tölgyfa ajtaján.

- Gyorsan, küldjétek a sereget. Segítség kell Chaosnak!
- Nyugodj meg Blood és mond el, hogy mi történt. - szólt Silverdark.
- Az a holdvilágképű teljesen elvette az eszét. Elindult utána.
- De hova?
- Nem tudom. Mindketten elmentek. Szerintem Evil-lel akarnak harcba szállni.
- Ilyen hirtelen? És mi lesz a haditervvel? - lepődött meg Light.
- Ezesetben azt ki kell hagynunk. Blood, mozgósítsd a sereget, indulj!
- Rendben. - azzal Lady Blood elhagyta a szobát és kihírdette az indulási parancsot.

Silverdark már éppen indulni készült, mikor Light megfogta a vállát és így szólt:

- Lord Silverdark, várjon egy pillanatot!
- Hallgatom.
- A megmentőm, akinek nevét nem árulhattam el Chaos-nak...
- Mi van vele?
- ...az ön mestere volt. Lord Dark.
- A mesterem? De, nem szólt róla, hogy küld valakit.
- Biztonságosabbnak érezte így, hogy nem küld felesleges levelet.
- Lord Dark? De hisz' ő már rég meghalt. Evil ölte meg, nemde? - lépett hirtelen a szobába Lady Falcon.
- Lady Falcon, nem kellene már ágyban lennie? - kérdezte gúnyosan Silverdark.
- Silverdarkuci, ne légy már ilyen, mert megmondalak Chaosnak.  Nem hiszem, hogy tudja a legfőbb bizalmasáról, hogy a Sötétség volt urának tanítványa. Már az első sem igen jött be. - vágott vissza kislányt játszava, vigyorogva Falcon.
- Erről egy szót se mondhatsz neki, megértetted?
- Nyugi, lakat lesz a számon. - ezzel úgy tett mintha becipzározná a száját és mellé egy széleset mosolygott.
- Ajánlom is!
- Naaa, ne légy morci. - mondta a Lady, miközben az asztalon támasztva fejét sokszorosat pislogott Silverdark-ra.
- Menj már a dolgodra Falcon! Ha nem lennél Chaos unokatestvére, már rég...
- Tudom, tudom a kutyák elé vetettél volna, kardélre hánytál volna bla, bla, bla. Na pá Lordocskák! - szólt közbe és kisétált a teremből.
- Mindenesetre Lord Light, bocsássa meg bizalmatlanságom!
- Ugyan, én is ugyanezt tettem volna. Értesítem az egyesített Fény-Sötétség sereget, hogy indulhatnak.
- Rendben. Induljunk!

***

- Chaos, miért vagy olyan hallgatag? Unalmas így repülni. - mosolygott Moonlight.
- Rendben, akkor beszéljük meg a tervet.
- Odamegyünk, megöljük és hazamegyünk. - nézett komolyan Moonlight.
- Komolyan? Ez a terved?
- Miért?
- Na, inkább hallgass rám. Először is oda kell figyelnünk az Árnyak Szövetségére. Ez a szövetség Evil hadseregének különleges alakulata volt és most úgy néz ki újra összeálltak. Valószínűleg több tíz km-es körzetben védik a kastélyt. A másik, hogy még nem érted el a Queen szintet, bár már közel vagy hozzá, úgyhogy nagyon kell koncentrálnod és a csata közben kell átlépned.
- Rendben, menni fog.
- Muszáj neki, ha győzni akarunk. Az egyesített seregünk majd segít bejutni a kastélyba.
- Dehát, nem is szóltunk senkinek. Honnan tudod, hogy jönnek?
- Éppen alattunk repülnek. - vigyorgott Chaos.

Moonlight kissé elpirult, de aztán koncentrálnia kellett, mert szemből már érkeztek az Árnyak Szövetségének katonái egyforma páncélban, fegyverrel a kezükben. Amint egyvonalba értek, az összecsapás megkezdődött. Kardok feszültek egymásnak és szórták a szikrákat. Tőrök és nyílvesszők suhantak a levegőben. Élettelen testek zuhantak a föld felé magatehetetlenül. Az arcokon a düh és a harci hév látszódott. Az izmok megfeszültek. Varázslatok rázták meg a levegőt, fények villantak. Lordok és Ladyk csatája volt ez. Közben eleredt az eső és még nehezebbé tette a harcot. A látótávolság a nullához közelített, de a felek nem hagyták abba. Két alak viszont átjutott a "blokádon" és szélsebesen hasítva a levegőt és a testükhöz csapódó esőcseppeket repültek a kastély bejárata felé. Mögöttük folytatódott a csata, mely olyan volt, mintha megannyi szivárvány színben villámlana az ég. Chaos és Moonlight beléptek a kastélyba, majd a fő terembe rohantak. Ahogy sejtették, ott találták a gyáva Evilt a trónján ülve.

- Ürölök, hogy beugrottatok. Már ideje volt. - vigyorgott Evil.
- Elérkezett uralkodásod utolsó perce. Már így is túl sokáig hagytunk életben.
- Véged van, Evil!
- Moonlight, kedvesem. Nem kell harcolnunk. Légy az asszonyom és eggyütt uralkodunk az egész univerzumon!
- Soha nem leszek a tiéd!
- Akkor, sajnos meg kell, hogy öljem Chaost! Utána pedig kényszeríteni foglak, hogy asszonyom légy!
- Eggyütt támadju... - kezdte halkan Chaos, de Moonlight már elindult. Végtelen haragot érzett Evil iránt. Chaos utána rohant, hogy segíthessen neki. A Lady lecsapott kardjával, de Evil már nem volt ott. Jobbról támadott villás kardjával, de Chaos éppen odaért és megvédte a szeretett nőt, majd támadásba lendült. Megjelent rajta fekete tábornoki egyenruhája és fehér maszkja. A káosz varázslattal megzavarta Evilt, akit annak ellenére is meg tudott sebezni, hogy már ismerte ezt a támadást. Chaos ezután mindkét kardjával egyszerre támadott. A két fekete penge szinte már hangot adva hasította a levegőt és ismét eltalálta Evilt aki azonban szúrt kardjával és megsebezte a Lord combját. Hosszú kard csata következett, amiben már Moonlight is részt vett, de a gonosz Lord minden csapást hárított. Egy hirtelen pillanatban pedig megvágta Moonlight kezét aki elejtette kardját és teljesen védtelen volt. Chaosra pedig mágiát küldött ami teljesen váratlanul érte a Lordot és teljesen mozdulatlanná tette. Evil ezt kihasználta és hátulról lefogta a nőt, majd a nyakához fogta a kardját.

- Nocsak Chaos. Úgy látszik egy szerettedet sem tudod tőlem megvédeni. - nevetett kárörvendőn Evil.
- Hagyd őt! Leteszem a fegyvert, megölhetsz, de kérlek őt hagyd életben!
- Sokkal nagyobb fájdalom lesz, ha új párodat is megölöm és nélküle kell élned. Igen, észrevettem, hogy egymásba szerettetek, de ez a románc már nem tart sokáig! És, hogy mégjobb legyen, ugyanúgy csinálom, mint ahogy régen a feleségeddel. Hiába lettél azóta Lord, nem tudsz megállítani! - kacagott ördögien Lord Evil, ám rendesen meglepődött mikor Moonlight megszólalt. Érezte, hogy valami változik a nőben. Egyre több erő áradt belőle.
- De én igen! - mondta a Lady, és ezüstös szemein végigmentek a Hold fázisai... első negyed, fél... majd hirtelen betelt. Külseje kezdett fokozatosan átalakulni. Haja fenékig érőre nőtt, fehér szárnyain ezüst tollak díszelegtek, ruhája pedig egy ezüst mellvértből és egy alsó páncélból állt, mely csak részben fedte lábait. Lábára könnyed páncél csizma került, kardja pedig az átalakulás befejeztével felizzott.
- Queen Moonlight?! - kerekedett el a rémülettől Evil szeme. - Nem, az nem lehet!
- De igen! - azzal Moonlight kiszabadult a szorításból és támadásra készen szembefordult Evillel, aki rémületében erősített a Chaost gúzsba kötő varázslaton. A Lord felkiáltott fájdalmában, amire Moonlight odarohant hozzá.
- Jól vagyok. Intézd el Queen-em!
- Renben! Tarts ki! - azzal Moonlight támadásba lendült, miközben a terem összes bejáratán özönlöttek be Evil katonái, Chaos pedig egyre jobban gyengült...

 Lady Moonlight idegesen körözött a szobájában. Ismerős érzések támadtak fel benne, amikor a feliratot Chaos elolvasta. Úgy érezte, hogy valami oknál fogva köze van a felirat írójához. Mintha már látta volna, és harcolt volna vele, de ebben nem volt százszázalékig biztos. Valami mintha blokkolta volna az agyát, valami nem engedte, hogy a mélyre ásott információhoz jusson. Egyet azonban tudott. Magának kell utánajárnia, de most azonnal. Az ablakához lépett, kitárta egy gyors mozdulattal, majd szárnyakat növesztve repült ki rajta.

Lady Blood, aki közvetlen alatta lakott, és éppen Lord Chaosszal tanácskozott, pont az ablak mellett állt, és látta az ablakon távozó fehér szárnyú hölgyet.
- Chaos, ezt látnod kell. Moonlight azt hiszem önálló hadjáratba kezdett -mondta gúnyosan a nő, majd kifelé mutatott.
- Hagyd, hadd menjen. Ez is azt jelenti, hogy kezd magára találni. Mellesleg, én mindjárt megyek is utána. Úgy érzem, hogy elvezett a felirat írójához. 
- Megyek én is veled! -jelentette ki Blood.
- Nem, te most itt maradsz. A heves viselkedéseddel csak blokkolnád Moonlightot. Jobb, ha most nem jössz.
- Mintha te erősítenéd őt...
- Mindenképpen. Mi több, többszörösen is hozzájárulok Lady Moonlight elméjének megtisztításában. Hamarosan ismét az a nő lesz, aki volt.
- Sejtem... mégis mire gondolsz. Beléd szeretett ez a nő, és te sem vagy közömbös iránta, valld csak be!
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Lady Moonlight az, aki egyensúlyt teremthet, és engem a trónra ültethet ebben a világban. Meg... tényleg nem rossz nő.
- Olvasok a szavaid mögött... a nem rossz nő nálad azt jelenti: életed asszonya.
- Igen, Blood... és kérlek ne haragudj, az érzelmeimnek én sem tudok gátat szabni -változott át közben Chaos, majd indult az ajtó felé - Ha hazajöttem, mindent megbeszélünk! -azzal fogta magát, és elhagyta a kastélyt.

Moonlight pedig a megérzéseire hagyatkozott, és ezek az érzések pedig egy hatalmas barlanghoz vezették. A barlagot egy kihalt erdő vette körül, a földön pedig hamu szürkéllett. A nő lassan leereszkedett, majd leguggolt. Beletúrt a szürke hamuba, majd egy virágzó, csodás erdő képe villant neki be. Látta, hogy minden kis lény boldogan élt ebben az erdőben, egy bizonyos napig. Szeméből hullani kezdtek a könnycseppek, ajkai pedig beszéldre nyíltak.
- Ne haragudjatok rám. Azt hiszem régen túl messzire mehettem. Fűtött a harci vágy, nem törődtem senkivel, csak arra koncentráltam, hogy... hogy...
- Legyőzd a Sötétség erejét? -visszhangzott a kérdés a barlang falai közül.
- Ki...ki van ott? -rezzent meg Moonlight, majd felállt. Szárnyait szélesre tárta, ezzel jelezve, hogy éber és kész a támadásra.
- Egy régi jóbarátod, aki ahhoz segített hozzá, hogy érezz -lépett ki a sötétségből egy fekete csuklyás alak.
- Kicsoda maga? És...és... mit tud maga rólam?
- Oh, nagyon is sok mindent. Többek között azt is, hogy amikor az összes oldal megalakult, az Erők téged... a Sötétség táborába szántak volna. Olyan hatalmad volt, ami egy vezetőnek sem. Sötét volt a lelked, harcra éhes, vérszomjas katona voltál... szó ami szó, tényleg Lord Evil feleségének való. Egyet azonban tudtam, hogy többre lehetnél képes, ha egyszer valaki észheztérít, és megmutatja neked a valódi énedet. Aki nem egy harcéhes, kegyetlen nő... hanem egy szelíd, bátor és szerető nő. 
- Én és a Sötétség oldala? Mi? Ez nekem túl tarka... nem, nem lehet igaz...
- Te magad sem hiszed el a szavaid. Érzed, hogy amit mondok, az igaz. Gondolom, azt is sejted, hogy honnan tudom mindezt. 
- Lord Death... -gyűltek könnyek a szemeibe - Olyan emlékek törnek most a felszínre, amik... amik azt mondják, hogy... hogy... kegyetlenebb voltam, mint valaha és... és...éss... -rogyott térdre a hamuba a nő, majd könnycseppei áztatni kezdték a kopár földet.
- Igeeen... majdnem megölted Lord Chaost is. Annak ellenére, hogy most mit érzel iránta.
- Amit érzek, az viszont tiszta és igaz! -mondta komolyan a nő, majd felemelkedett. Tudom, régen szörnyű voltam, és csak magammal törődtem. De most tudom, mi a küldetésem.
- Naaa, halljuk, mégis mire jutottál? -nézett rá érdeklődve Lord Death.
- Feladatom Lord Evil hatalmának megdöntése, valamint Lord Sunshine mielőbbi felélesztése. 
- Vagy úgy... azt is mondd el kérlek, miért fontos Lord Sunshine?
- Mert ő a Napfény... és napfény nélkül pedig a Hold... mit sem ér. Van még időm arra, hogy visszadjam neki az életét, de ahhoz el kell jutnom Evilhez.
- Hát, akkor menj! Én már kiszálltam a bandájából, remeteként élek. Meg különben sem számdékozom újból harcaszállni. 
- Akkor maradj... egyedül is megoldom. Úgy érzem, hogy erőm visszatért, és képes leszek megküzdeni Lord Evillel.
- Nem vagy egyedül Ladym! -érkezett meg közben Chaos is - Mert én is itt vagyok! -ekkor meghajolt Death előtt - Köszönöm szépen, Lord Death a segítséget.

Moonlight hol Deathre, hol Chaosra nézett, majd karba fonta a kezeit.
- Ez nekem már túl cifra, de jobb ha nem is tudom, mióta és honnan ismeritek egymást. Én most megyek... Chaos, ha jönni akarsz, akkor most gyere!
- Hé... ne feledd, hogy most én parancsolok neked! -vigyorodott el a férfi.
- Sajnálom, de azt hiszem, most már egyenrangú felek vagyunk. Úgy érzem magamra leltem, ismét erős vagyok... és készen állok, Lord Evil hatalmának megdöntésére.
- Ezt nagy örömmel hallom -csókolt kezet a nőnek, majd a szemeibe nézett.

Moonlight elpirult, miközben felébredt benne a vágy arra, hogy Lord Chaosé lehessen. Ugyanakkor tudta, nincs most itt ennek az ideje. El kell induljanak még ma, hogy célt érjenek.
- Akkor örülj... most menjünk! -Lord Deathre nézett ezután, majd meghajtotta a fejét tisztelete jeleként.
Death szeme felcsillant, majd eltűnt, mint a kámfor... talán tovább egyengetni a két harcos útját.

Chaos hangjának hatására a teljesen meztelen és levegőben lebegő Moonlight kissé elvörösödött, majd egy szempillantás alatt eltakarta testét fehér szárnyaival, aminek hatására beleesett a vízbe. Chaos elmosolyodott az incidensen s megjegyezte:

- Nem láttam semmit, ne aggódjon.
- Ó nem is azért...csak már kezdtem fázni...és - kezdett el magyarázkodni Moonlight.
- Chaos, ez a semmirekellő holdvilágképű akkor akart fürödni a tóban mikor én is itt vagyok!
- Blood, ilyen hülyeségen húzod fel magad? Nem elég nagy kettőtöknek a tó? Dehogynem. Sőt még én is kényelmesen beleférek. Mégcsak nem is kell közel lennünk egymáshoz. - azzal Chaos levette a fekete törölközőjét és elmerült a kellemesen meleg vízben.
- Jól van nem szóltam. - mormogott maga elé Blood, majd a lehető legtávolabb helyezkedett el Moonlight-tól.
- Nos Moonlight kisasszony, jól érzi magát? - kérdezte a Lord, miközben pár métere megközelítette, hogy ne kelljen nagyon hangosan beszélnie.
- Ő, igen, hogyne. - válaszolt zavartan a Lady aki a Lord iménti vízbemerülésétől és attól, hogy közelebb úszott, kezdett mégjobban zavarba jönni.
- Remek, örülök neki. Holnap legyen időben az edzőtéren még két edzés hátra van.
- Ott leszek.

Lady Blood közben szemével féltékeny villámokat szórt Chaos felé. Potenciális vetélytársat látott Moonlight-ban és utálta, ha kettesben maradt a férfival.
Ekkor hirtelen több csattanás, majd robbanás rázta meg a kastély több részét, nem kis pánikot okozva ezzel az időközben felébredt nemesek között. Lord Chaos azonnal kilépett a vízől, megjelent eddig rejtett láthatatlan fekete szárnya, majd felrepült a szobájába, magárakapta a ruháit és rohant a helyszínre. Példáját Blood és Moonlight is követte.

- Mi történt? - kérdezte odaérkezve Chaos.
- Több egyidejű robbantás a kastélyban. Szabotázsra gyanakodnék, senki sem juthatott be, az őrök mindenhol ott voltak és nem észleltek mozgást. - jelentette a helyzetet Lord Silverdark. Időközben megérkezett Lord Shadow is és azonnal megkezdte a park és a kastély átkutatását. Azonnal katonákból álló sorfal termett végig a kastélyfal mentén és bekapcsolták az egész területet lefedő védőpajzsot, melyet csak vészhelyzetekben szoktak nagy energiafelhasználása miatt. Ezen senki és semmi nem tudott átjutni.

- Uram, behatolóknak nincsen nyoma, de találtunk valamit. Egy üzenetet a déli falra festve, valószínűleg vérrel. A bombákat nyilván hetekkel ezelőtt helyezte el egy llátogató, vagy pedig belső ember volt. - tudatta az éppen visszaérkezett Shadow.
- Mi áll az üzenetben?
- Jobb ha ezt a saját szemével látja.
- Rendben. Addig is senki nem hagyhatja el a kastély területét.

Megérkezett Lord Light is és tudakolta, hogy mi történt. Silverdark azonnal lefogta és intett a katonáinak, hogy fogják rá a fegyvert.

- Na! Mi ez?
- Chaos, szerintem ő áll az egész mögött. Először megöli az egyik őrünket, szinte betör a kastélyba, aztán előad egy kissé érdekes történetet. Nekem már azóta gyanús amióta betette ide a lábát. Csakis azért nem zárattam még be, mert azt mondta, hogy régi barátja és kezeskedik érte. Rengeteg ideje volt, hogy bombákat helyezzen el. Még csak kíséretet sem kapott.
- Engedje el Silverdark! Megbízom benne. Biztos, hogy nem ő volt.
- Addig nem míg Lord Truth nem beszélt vele.
- Rendben. Lord Truth kérem állapítsa meg a képességével, hogy hazudik-e. Sajnálom Light, Silverdark a legjobb emberem, engednem kell neki. - mondta az előbbit a mögötte álló Truth-nak, majd utóbbit halkabban Light-nak.
- Semmi baj.

Lord Truth odalépett hozzá, majd megkérdezte.

- Az ön neve Lord Light ugyebár?
- Igen, az vagyok.
- Ön helyezte el a bombákat a kastély területén?
- Nem, nem én voltam. - mondta határozottan Light.
- Rendben. - mondta Truth, majd Chaos felé fordult. - Nem hazudik. Tényleg nem ő volt.
- Ez elég önnek Lord Silverdark?
- Igen elég. Köszönöm, hogy megértette az aggodalmam Chaos.
- Menjünk nézzük meg az üzenetet.

Mikor odaértek a déli falhoz a legtöbben szörnyűlködtek a vérrel írt felirat láttán. Chaos azonban most is nyugodt maradt.

- Ez egyértelműen a halál ősi szimbóluma a felirat alatt, a mondatokat pedig az ugyancsak ősi és rég kihalt Sötétség oldalának nyelvén írták.
- De azt a nyelvet már nem beszéli szinte senki, csak nagyon kevesen. Hogyan fordítjuk le?
- Én egyike vagyok azoknak akik beszélik és értik. - mondta Lord Chaos.
- És mi az üzenet uram? - kérdezte Shadow.
- A következőt írják:

"Újra eljő, mi volt rég, s nem lesz többé ki ellenünk lép. Miénk lesz újra az egész világ, s ki ellenszegül arra csak a hideg halál vár. Mert felébredtünk, mi az Árnyak Szövetsége!"

 ***

Silverdark futárának sikerült egy ügyes csellel leráznia követőjét, de azért tartotta az eröltetett tempót. Fél órán belül egy kastélyhoz ért, majd miután beengedték a kastély urának szobájába vezették. A kandalló fényével szemben ült egy férfi nagy háttámlájú székben a futárnak háttal. A futár kissé óvatosan előadta, hogy miért jött. A férfi a kezét nyújtotta, mire a futár beletette a levelet. A kandallónál ülő férfi elolvasta, majd egy szót írt az előtte fekvő üres levélpapírra, makd átadta a mögötte álló férfinak és intette neki hogy elhagyhatja a szobát. Szomorkás szemében újra megcsillant egy ismerős fény.

 Moonlight kisasszony belépet szobájába, majd helyet foglalt puha, baldahinos franciágyán. Kezét lassan végigsimította az ágyneműn, ezt követően pedig az ablakra meredt. Felállt és kitekintett rajta. Odakint erősen esett az eső. A nő elmerengett egy időre, egyik ujjával pedig egy vonalat rajzolt a párás üvegre. Erősen gondolkozott, mégpedig azon, milyen csúnyán elszólta magát Chaos előtt. Nem akarta pedig, hogy Chaos bármit is megtudjon az iránta táplált érzésekről, és bízott benne, hogy a férfi nem is gondolt semmi komolyra ezzel kapcsolatban. 

Ahogy nézett kifelé, úgy kívánta meg egyre jobban az esőt. Szerette volna, érezni az esőcseppeket végigfolyni a testén, ahogy azok kényesztetik és megtisztítják. Nem is kellett sokáig noszogatni, Lady Moonlight kitárta ablakát, és kirepült rajta az udvarra. 

Amint földetért, szárnyait összecsukta, karjait szélesre tárta, fejét az égnek fordította lehunyt szemekkel. Boldogan fogadta a langyos égi áldást, mely záporzva hullott nőies testére. Fehér, hosszú ruhája teljesen elázott, ezzel áttetszővé vált. Moonlight tudta, senki sem figyeli, hiszen ki lenne az, aki esőben vele együtt ázna?

A nő hátrasimította hosszú, sötét haját, majd arcát és felsőtestét, ezzel teljesen átadta magát az érzésnek. Ahogy lassan kinyitotta a szemét, úgy érezte, most tisztán lát, most tudja igazán mit szeretne...

***

Lord Chaos felajánlotta Lord Lightnak, hogy töltsön egy éjszakát a kastélyában. Lord Light elfogadta ezt, hiszen hosszú út állt mögötte, jó ötletnek találta kipihenni a fáradalmakat.

Chaos ezalatt a szobájába ment, majd elkezdte ledobálni magáról a ruhaneműket. Mindent szépen összehajtogatott, majd egy fekete törölközőt csavart a derekára. Ezt követően indult a forróvizű tava felé, amit megfelelő módon körbekerített. A tó hőmérséklete télen 25, meleg hónapokban pedig akár 36 fokig is emelkedhet. A Lord úgy döntött leereszt egy pár órára, hogy gondolatait helyretegye és kitisztítsa.

Mindezalatt Moonlight is a forróvizű tó felé igyekezett egy száll törölközőben. Neki nem volt elég az áztató eső, most többre vágyott. Testét egy puha, fehér törölköző takarta, lábán pedig egy csinos, fehér saru díszelgett. Mindaddig jókedve volt, amíg meg nem pillantott a vízben egy kedves ismerőst, név szerint Lady Bloodot. A két nő tekintetének találkozása felért több villámlással. Moonlight elhúzta a száját, Blood pedig elfordította a fejét. Hosszabb ideig nem is akartak egymásra nézni, mígnem Moonlight fogta magát, levette a törölközőt, és besétált a vízbe. Természetesen figyelt arra, hogy a lehető legtávolabb kerüljön Bloodtól, aki nem örült a nő érkezésének. 

- Ne most, Holdvilágképű... nincs hozzád humorom... -nyögte ki Lady Blood mérgesen csillogó sárga szemekkel.
- Nem is azért jöttem, hogy veled beszélgessek, hanem hogy kikapcsolódjak. Meg szerintem a tó elég nagy kettőnknek, hogy ellegyünk benne... - reagált a másik Lady.
- Tévedés... én veled nem vagyok meg se egy légtérben, se egy tóban. Szóval megkérlek, hogy hagyd el a tavat.

Moonlight ökölbe szorította a kezeit, és dühében kicsit el is vörösödött. Nem tetszett neki Blood ellenséges viselkedése, és az sem, hogy parancsolgat neki. Igyekezett visszafogni magát, hiszen nem akart balhét, inkább pihenni szeretett volna. Sóhajtott egy nagyot, majd megkereste a tó legtávolabbi sarkát Bloodhoz képest. 

Lady Blood továbbra is frusztrált maradt Lady Moonlight közelében. Hiába voltak távol egymástól, egyenesen izzott, tudatában annak, hogy vele egy tóban fürdik a számára semmire sem méltatott Moonlight. Hiába csengtek fülében Lord Chaos szavai, ahogy az elkényelmesedő Holdfény kisasszonyt nézte, úgy érezte, nem bír magával.Vagy kidobja a vízből Moonlightot, vagy ő megy ki innen, de azonnal.

Inkább az előbbi verzió mellett döntött, ugyanis semmi kedve nem volt időelőtt kimenni a kellemes vízből. Sokkalinkább akarta, hogy Moonlight látogatása legyen rövidebb. Morcosan elindult felé, egyre gyorsabban úszva. A másik nő érzékelte, hogy Blood vészesen közeledik felé, és elkezdett felmenni benne a pumpa. Megfeledkezve magáról kiemelkedett a vízből, és egy jó nagyot fröcskölt Bloodra vele.

- Hagyj engem békén! -kérte idegesen a nő.
- Nem hagylak addig, amíg ki nem mész a tóból. Ez most az én felségterületem.
- Sajnálom Blood, ugyanis most ÉN uralom a terepet -húzta ki magát Moonlight, kidűtve mellkasát, és behúzva hasát.

Blood látva a büszke beállást, és a határozottságot, mérgével csak még forróbbá tette a tó vizét. Már éppen ott tartott, hogy nekiesik Moonlightnak, amikor megérkezett Lord Chaos.

- Oh, netán zavarok? -kérdezte, majd a két nőre pillantott...
 

- Ki az? - kiáltott a kapuőr.
- Üzenetet hoztam Lord Chaos-nak. Engedjen be.
- Előbb mondja meg a nevét, különben nem engedhetem be.
- Chaos tudni fogja ki vagyok, amint meglát.
- Sajnos így nem nyithatom ki a kaput.
- Az idő sürget. - mondta a csukjás alak, s villámgyorsan a kapu túloldalán és a kapuőr mögött termett, aki holtan esett össze. A csukjás hátranézett, megcsillant a szeme a holdfényben, majd elindult a kastély felé.

Közben az ebédlőben Lord Chaos hosszan és mélyen Lady Moonlight szemébe nézett, s gondolatait próbálta kifürkészni. A Lady iménti mondata kicsit megdöbbentette ugyan a Lordot, ugyanakkor valahol már számított rá. A Lady lesütötte szemeit és enyhén elpirult.

- Nocsak, Moonlight kisasszony, csak nem kezdi jólérezni magát velem? Egyébként köszönöm a bókot. Ön sem panaszkodhat. - mondta kis mosollyal Chaos.
- Én...öö...köszönöm.
- Lazítson kisasszony. Engedje el magát.
- Igyekszem. - mondta a Lady, majd felállt a székéről. - Engedelmével visszavonulnék.
- Az engedelmem megadva. - vigyorgott a Lord. Nagyon élvezte a helyzetet. Ugyan szerette Lady Blood-ot, de Moonlight valamilyen különleges, saját maga számára is megmagyarázhatatlan módon, új és pezsgő érzelmeket keltett benne. A Lady közben elhagyta a szobát, s egy rejtett ajtón Lord Silverdark lépett a szobába.

- Lord Chaos! Most kaptam a hírt, hogy a főbejárati kapuőrt megölték. Semmi más nyomot nem találtak, mindazonáltal valószinűsíthető, hogy behatoló van a kastély területén.
- Értem. Szedje össze az embereit és kezdjék meg a keresést.
- Már el is kezdtük uram.
- Remek.
- Semmi szükség a keresésre, mert itt vagyok. - szólalt meg az ebédlő ajtajában álló csukjás alak. Silverdark máris elé rohant s rászegezte ezüstös, misztikus vonalakkal díszített kardját.
- Ki maga? - kérdezte Chaos.
- Ejnye, Lord Chaos, hát nem ismersz meg? - azzal a férfi lehúzta a fejéről csukjáját.  Fehér haja pár milliméteres volt csupán, és arcának jobb felén egy a szeme fölül induló s állig tartó sebhej húzódott, melyet már réges-régen szerezhetett.
- Lord Light. - mondta meglepetten Chaos.
- Személyesen, életnagyságban. Meglepettnek tűnsz Chaos.
- Úgy tudtam, hogy már régen megölt Evil. - a mondat közben intett Silverdarknak, hogy eressze le a kardot.
- Hát barátom, rosszul tudtad. Mint látod élek és virulok.
- De a Fény oldalát igázta le elsőnek Evil és utána mindenkinek azt híresztelte, hogy a saját kezével ölt meg téged.
- Nem kell mindent elhinni annak a vörös fattyúnak. Harcoltunk és le is gyengített, de nem ölt meg. Tetszett neki az erőm, s el akarta venni. Azonban megszöktem, s mindezidáig számüzetésben éltem, és rejtőzködtem. Újraalapítottam a Fény oldalát távol mindentől. És talán még ma is a kastélyomban szürcsölném a teámat, ha Evil nem szabadul ki és valaki nem kelti fel a figyelmemet.
- De miért nem szóltál, hogy élsz? Bajtársak, sőtmitöbb barátok voltunk.
- Sajnálom, de nem szólhattam.
- Apropó, megölted a kapuőrömet. Normális vagy?
- Sajnálom, de nem akart beengedni az idő pedig sürget.
- Akkor sem ölhetsz csak úgy meg valakit.
- Nem is szokásom elhiheted, de most nem volt más választásom. Minél előbb meg kell állítani Evilt, mert ha nem hamarosan eléri az Overlord szintet és akkor már senki nem fogja tudni.
- Nem tudja elérni, nálam van Moonlight.
- Van más módja is, és a kémeink szerint  már el is kezdte a kutatást. Közel van már a megoldáshoz, túl közel.
- Elfoglalta a Rend oldalát, és ugyan jó a seregem, de egyedül kevés a Rend katonái és Evil újraverbuvált régi katonái ellen.
- Pontosan ez jövetelem célja. Felajánlom a seregem és a megmentőm is, de ő csak egy feltétellel. Ha elengeded Moonlight-ot.
- Engedjem el? De itt biztonságban van és már majdnem elérte a Lady szint felső határát.
- Ez a feltétele.
- Ki is a te megmentőd pontosan?
- Nem árulhatom el.
- Rendben kérdezzük meg Moonlight-ot, hogy ő mit szeretne. Ha menni akar elengedem, de ha maradni, azt is tiszteletben kell tartanod.
- Természetesen.

***

A Rend oldalán Lord Starlight beszélt egy hologramm kivetítő szerkezethez a kastély egy rejtett zugában.

- Ezek a legújabb hírek. Két nap múlva újra jelentkezem.

Mikor végzett elment a központi nagyteremhez és bekopogott rajta.

- Lord Evil.
- Mita akarsz öreg?
- Kérem adja ki Sunshine holttestét , hogy végre eltemethessük.
- Rendben van. Nem vagyok én vadállat. Ott van hátul a kamrában, vidd.
- Köszönöm uram.

Starlight elvitte a teste, előkészítették, majd egy csendes ceremóniával eltemették volt vezetőjük maradványait. Csaknem az egész kastély lakossága jelen volt. Szerették Sunshine-t. Tudták, hogy nem az az igazi erős harcos, de remek diplomata és vezető volt. Lady Butterfly a virrasztás után félrevonta az öreg Lordot.

- Megtudtam kik megbízhatók és elmondtam nekik az ellenállás tervét. Mindenki egyetértett.
- Remek. Akkor holnap neki is láthatunk a felkészülésnek.

A felkelő nap hajnali fényében lovagolt Silverdark futára. Sietett célbajuttatni a levelet. Egyenesen a címzett kezébe kell adnia és ezt nagyon jól tudta, azonban érezte, hogy valaki a nyomában van. Még sebesebb tempóra sarkallta a lovat és remélte, hogy lerázhatja követőjét.

 Lady Butterfly teljes díszben, könnyed, hangtalan lépésekkel vonult végig a Rend palotájának ragyogó folyósóján. A falon tájképek és portrék függtek, köztük Lord Sunshine teljes családja egészen ükkszülőkig visszavezetve. Lord Sunshine nemesi családból származott, és sok neves harcos került ki a familiából. Lord Sunshine inkább volt híres a diplomáciai képességeiről, mint a fizikai erejéről. Öccse Lord Vulcano sokkal komolyabb erőkkel rendelkezett. A tanács mégis őt választotta a Rend urának vezetői vénája miatt.

A kecses, méltóságteljes Lady végül befordult a folyósón balra, ahol látszólag zsákutcába érkezett. Ennek ellenére a nő továbbra is határozottan haladt, miközben halkan így szólt:

- A vidámság hajnalán szívünk újra felderül...

Azzal a falon könnyedén, akadálytalanul átsétált, és egy szentélyszerűségben találta magát. A kis szobácska közepén egy oltár állt, azon pedig egy angyal szobra, kezét az égfelé emelve egy levéllel. Ez volt a Rend szimbóluma: a levelet tartó angyal.

Lady Butterfly az oltárhoz sétált, kimonójának ujjából egy kézzel írott levelet húzott elő, és egy vörös borítékba csúsztatta. Ezt követően felemelte kezét és az angyalra tekintett:

- Küld levelem Lord Vulcanonak. Ezennel átállok a Sors oldalára és kémként szolgálok majd a felbomlott Rend oldalán. Ezzel is igyekszem megdönteni Lord Evil zsarnok uralmát... ami remélem nem sokáig tart...

A levél a mondat végeztével lassan halványodni kezdett, majd teljesen eltűnt Lady Butterfly kezéből. A nő ezt követően meghajolt az angyal előtt, és lassan le is térdelt.

- Köszönöm, hogy megérted a döntésem, Zafirel... ígérem amint a Rend oldala ismét a régi lesz visszatérek, hogy beteljesítsem a nekem szánt küldetést.

Butterfly végül felállt, és furcsa érzésekkel elhagyta a kis szentélyt. Tudta, hogy komoly döntést hozott, és nincs visszaút. Kezében van a Rend sorsa...

*****

Lord Chaos és Lady Moonlight közben együtt vacsoráztak a férfi hatalmas ebédlőjében. A nő felsóhajtott, majd lassan a férfire nézett. Chaos érezte, hogy a Lady őt figyeli. Abba is hagyta nyomban az étkezést, és Moonlight felé fordította a fejét.

- Mondja csak, Moonlight kisasszony...

A nő halványan elpirult. Először érezte magát igazán jól Chaos társaságában, de nem tudta el merj-e mondani neki. Nem akarta kimutatni neki, de piros arca elárult mindent. Chaos tekintete végigfutott a bájos női arcon, és nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el:

- Ne tartsa vissza. Jobb ha megnyílik. Elvégre mester és szolga kapcsolatában fontos az őszinteség.

- Tessék? -háborodott fel a nő - Milyen mester és szolga???

Lord Chaos felnevetett, de olyan jóízűen, mint talán még soha. Szerette piszkálni nőt, és pontosan tudta mivel lehet leginkább. 

- Nyugalom, csak vicceltem. Lazítson már egy kicsit, nem fogom megenni. Úgy érzem ugyanis, hogy még mindig túl feszült a társaságomban.

- Miért, milyen legyek?

- Legyen természetes... engedje el magát. Szeretném érezni azt, hogy közvetlen, őszinte, és hogy nem egy merev, feszült nő ül mellettem. Fontos lenne az együttműködés és a megértés kettőnk között.

- Akkor őszinte leszek... 

Chaos szemei felcsillantak, majd érdeklődően figyelt Moonlightra.

- Hallgatom, kisasszony...

- Lord Chaos... önnek nagyon szépek a szemei... -mondta elpirultan Moonlight, majd zavarában lelopott egy meggyet a süteményről...

-

Az univerzumban él egy legenda. Egy legenda, egy nagy emberről, Lord Dark-ról. Úgy tartják, hogy ő volt eddig az egyeteln Lord aki elérte az Overlord szintet, de ő már nagyon régen élt, s nagyon régen meghalt. Ő volt a réges-rég kihalt oldal a Sötétség oldalának vezetője. Vesztét egyetlen tanítványa okozta, akiben végtelenül megbízott, s ezt rosszul tette. Tanonca, mélységes hatalomvágyában és mert el akarta érni ő is az Overlord szintet, merényletet követett el mestere ellen, s öngyilkosságnak állította be. Habár kimondatlanul mindenki tudta, hogy valószínűleg ő ölte meg, senki nem említette, még kis társaságban sem. Mindenki tartott a tanítvány haragjától, bosszújától. Átvette a vezetést, s több értelmetlen háborúba vezette oldalát, csak hogy új területeket szerezzen. Akik ellenálltak azokat bitófára küldte, s soha nem kegyelmezett senkinek. Végül teljes romlásba döntötte a Sötétség oldalát az elhúzódó háborúkkal, és a háború végefelé sorozatossá vált vereségekkel. Legjobb vezéreit megölette, mert nem bízott bennük, és ez lett az ő veszte is. Az addig oly erős Sötétség oldala megszűnt létezni. A Rend és a Káosz oldalának katonái uralmuk alá vonták ellenfelük területét, és egymás között szétosztották. Az emberek örültek, hogy végre megszabadultak a gonosz tanítvány diktatúrájától. Azonban a tanítvány megszökött, s legköezelebb csak pár év múlva a Sors oldalának vezetőjeként tűnt fel újra a történelem színterén és ez újabb hosszú háborút szült. Ám a Rend és Káosz szövetség újra győzedelmeskedett, s a tanítvány újra elbukott. Bezárták a Villámpajzs fogságába örök időkre.

A tanítvány neve Lord Evil volt.

***

A Káosz oldalán, a fővárosban egy furcsa csukjás szerzet vándorolt a kastély felé. A felhők csak úgy ontották magukból a hűvös vízcseppeket, s a szél sem kimélte az útonjárókat, de ez nem tartotta vissza a furcsa alakot. A város lakói már rég behúzódtak otthonaikba, s az utcán már csak pár ember sietett hazafelé. Közben a kastély gyakorlótermében Lord Chaos edzette, s tanította Lady Moonlight-ot.

- Remek, kezd belejönni Moonlight kisasszony. Ugyan az edzést lecsökkentettem 5 alkalomra, de ahogy látom ez elég is lesz önnek. Az esetlegesen kimaradt dolgokat úgyis csata közben tanulja meg.
- Köszönöm a dícséretet.
- Azért csak ne bízza el magát. Még előttünk áll két alkalom és szért kell még tanulnia bőven. Folytassuk. Újra az elejétől.

Az edzést folytatták, s nem csak fizikai, de szellemi szinten is. A terem ablakán kiszivárgott a fehér fény az éjszakában. Lady Blood a szobájából nézte az edzést vezető Chaost. Szerette, de kezdte úgy érezni, hogy ez a holdvilágképű Moonlight hatással van rá, s habár nem tudta mi az igazi célja vele a Lordnak, azért csak szemmel tartotta őket.

Közben a Rend oldalán, a már kellően berendezkedett Lord Evil éppen gyűlést tartott. Az ellenkezőket nyomban kivégeztette, amint átvette a hatalmat Éppen elkezdte beszédét.

- Lordok és Ladyk. Örülök, hogy csatlakoztak hozzám. Meg kell mondjam, hogy nagyon jól döntöttek. Én felemelem a Rend oldalát, mely már sokkal züllöttebb, mint régi vezetői irányítása alatt volt. És egyben legyőzöm a Káosz oldalát is, mely már így is túl sokáig szívta előlünk a levegőt.

Az asztalnál ülők közül mindenki csendben lehajtott fejjel figyelt, kivéve Lord Starlight-ot és Lady Butterfly-t. Ők ketten állták Evil tekintetét. A Lady szólásra emelkedett.

- Lord Evil, ha szabad szólnom... A seregünk nem elég erős, hogy harcba bocsájtkozzunk.
- Üljön le és hallgasson Butterfly kisasszony. Majd az lesz. Intézkedek ne féljen. - förmedt a Lady-re Evil. A gyűlésnek vége.

A megbeszélés után Butterfly-t félrevonta Lord Starlight egy rejtett zugba. Majd suttogva megszólalt.

- Nem hagyhatjuk, hogy Evil rombadöntse az oldalunkat, és még több embert végeztessen ki.
- De mégis mit tehetnénk? Már megérkeztek a régi hadseregének eddig szökésben lévő tagjai is és újra őt szolgálják. Mindenhol figyelnek minket.
- Meg kell szépen csendben szervezni egy ellenállást. Kérem tudja meg, hogy kiben bízhatunk feltétel nélkül és értesítse őket. Ön ismeri a legjobban a tanács tagjainak érzelmeit.
- Rendben megteszem ami tőlem telik. És ön addig mit csinál?
- Előkészítek egy megfelelő találkozóhelyet, és szerzek be fegyvereket. Később még beszélünk.

Azzal Starlight otthagyta Butterfly-t aki mélyen gondolataiba révedt.

Közben az újjáalakult Sors oldalán is elkezdődtek az előkészületek. Embereket toboroztak katonának, készleteket gyűjtöttek össze, fegyvereket gyártottak. Lord Vulcano és Lady Rainbow a Hold oldalának kastélyában beszélgettek.

- Majd én megmutatom ennek az Evilnek. Megbosszulom a bátyámat, s eltörlöm az univerzum színéről.
- Csillapodj kicsit Vulcano. Rendesen meg kell tervezni mindent, hogy jó legyen a móka. - vigyorodott el Rainbow.
- Tudom. De szép vagy ma este, na gyere csak ide. - azzal Vulcano hosszasan megcsókolta Rainbowt, s az este romantikus szinezetet kapott, egy fergeteges szeretkezés által.

A Káosz oldalán Lord Silverdark a szobájában egy levelet fogalmazott, majd mikor végzett pecsétgyűrűjét belenyomta a záróviaszba. Egy futárral pedig azonnal elküldette. Majd felkelt a székből és idegesen járkált fel és alá a szobában. Tudta, hogy Evil hirtelen szabadulása illetve a Sors újraalakulása hátterében valami titokzatos dolog van. Csak még azt nem tudta, hogy mi.
Közben a sötét csukjás alak bekopogtatott a kastély nagy és öreg kovácsoltvas kapuján...

 Lord Evil egy ijesztő mosoly kíséretében végigmérte Lord Chaost és Lord Sunshinet. Két erős férfi állt előtte, akik két külön oldalon álltak, de jelenleg mindkettejüknek egy célja volt: megvédeni Moonlightot.

- Régen találkoztunk... Lord Sunshine. Akkor még nem is voltál Lord... csak Sir Sunshine. 

- Az már valóban régen volt, Lord Evil. Azóta nagyon sokat edzettem, és tovább léphettem a Lordok szintjére. Immáron mindenki, ismétlem mindenki akit megismertél évekkel ezelőtt átlépte a Lady és Lord szintet.

- De hátra van még egy szint. Amit eddig még egyikünk sem sikerült elérnie. Ezt itt mindannyian tudjuk. És én tudom... pillanatok alatt elérném a következő szintet, ha Moonlight az enyém lehetne.

- Vagyúgy! Szóval az ereje kell a kisasszonynak. Gondolom Chaos te is ezért tartottad fogva a Ladyt.

- Már régen elszívtam volna az összes erejét, te ostoba, ha ez lett volna a célom! -váltott közvetlen hangnemre Chaos.

Régen ugyanis Chaos és Sunshine nagyon jó barátok voltak. Sokat időt tötöttek együtt, edzettek, kutattak ha arra volt szükség. Ám azonban útjaik elváltak. Két külön oldal legfelsőbb képviselőivé nőtték ki magukat, és evégett egy jó ideje nem is beszéltek rendesen.

- Ki tudja mikorra tartogattad. Kicsit még gondoltad erősíted, aztán veszed el az erejét. Ismerlek ám, tudom jól, hogy maximalista vagy.

Lord Evil jót nevetett Sunshineon. Nevetségesnek találta a férfit, szerinte kormányzásra és harcosnak is egyaránt alkalmatlan volt. Lenézően Sunshinera tekintett, majd egy hirtelen és gyors mozdulattal nekiesett éles, veszélyes fegyverével.

Sunshinet meglepte a támadás, és mivel lekötötte a Chaosszal való kommunikáció nagyon csúnya vége lett Evil akciójának. Még mielőtt Sunshine bármit csinálhatott volna a gonosz harcos jó erősen hasbaszúrta. A Rend vezetőjének testét borzalmas fájdalom járta át, szemei elkerekedtek, majd vért kezdett köpködni. Próbált volna visszavágni, de érezte, erre ereje nincsen. Kezéből kiesett kardja, szemeit lassan lehunyta, majd élettelenül borult Evil kardjára.

Chaos szemei összeszűkültek, és kardjainak markolátát keserűséggel, egyre erősebben szorította. A Rend oldalának vezetője pillanatok alatt került át a túlvilágra. Evil vigyora csak szélesedett, amikor a földre folyó tűzpiros vért nézte. Imádta a vér színét és szagát, mert többségében ez a győzelmét jelentette. Egy gyors mozdulattal kirántotta kardját a férfi testéből, majd suhintott kettőt vele a levegőben. 

- Undorító vagy, Evil... - jegyezte meg Chaos mérgesen.

- Nem kell bókolgatnod Chaos. Ha gondolod a barátod után küldhetlek. Elvégre ez a Káosz-Rend dolog eleve nevetséges. Olyanok vagytok mind, mint az óvodások. Egymásra köpködtök, de nem is csináltok igazán semmit. Nézz csak Lord Sunshine-ra. Ne mond, hogy nem sajnálod. Látom rajtad, hogy gyászolod a legényt, pedig neked éppen hogy örülnöd kéne.

- Valahol örülök is, Evil. De valahogy nem rád akartam volna hagyni ezt a munkát!

- Most már mindegy, Chaos... és tudod mit? Tegyük át későbbre ezt a harcot. Úgy érzem van még bennünk olyan tartalék, ami csak később tör felszínre... és ezt meg akarjuk osztani egymással.

Chaos sóhajtott egyet, majd biccentett a fejével, hogy kifelé tágasabb. Evil sunyin elvigyordott, majd Moonlightra pillantott.

- Senkit sem láttalak még így védelmezni Chaos. Ha megengedsz egy jótanácsot... asszonyhoz érzelmekkel sose vonzódj. Tönkreteszik a harcosok életét... -azzal a férfi hirtelen egy tűzcsóva kíséretében eltűnt.

Chaos nem sokkal ezután, hogy érezte, hogy Evil valóban eltűnt tette el kardjait. Maszkja eltűnt fejéről, majd lassan Moonlight felé fordult. Lassan végigmérte a nőt, ahogy oldalán, mozdulatlanul fekszik. Azon a karján, amit Evil megragadott egy kisebb seb vérzett. A férfi letérdelt, feloldott a pajzsot, majd karjaiba vette a nőt. Közben fülében csengett Evil utolsó mondata: a nők tönkreteszik a harcosok életét.

Chaos szemei összeszűkültek, ám amint Moonlight elkezdett magáhoztérni, tekintete szelidebbre váltott. A nő nagy barna szemeivel lassan Chaosra nézett, és felsóhajtott. 

- Evil...elment? -kérdezte erőtlenül.

- Igen, elment...  -adta meg a rövid választ Chaos.

Ebben a pillanatban rontott be Lady Blood, kezében vörös kardjával. Mérgesen hadonászni kezdett vele, amikor meglátta, hogy későn érkezett.

- A csuda vigye el! Pedig úgy kikapartam volna azokat a sátáni szemeit! -őrjöngött Blood, majd vezetőjére nézett - De legalább a kis "ártatlan gyöngyszem" életben van? -gúnyolódott Blood Moonlightra célozva.

Ezt hallva a Hold királynője felpezsdült vérkeringéssel igyekezett kiugorni Chaos karjai közül, ám a férfi visszafogta.

- Nincs most itt az idő a veszekedésre. A helyzet komoly - ekkor Moonlightra tekintett - Mától én veszem át az edzést. Gyorsítunk kicsit a tempón.

Blood a halott Sunshine hült helyére pillantott...

- Minél előbb... mert szerintem a Rend oldalán kaotikus lesz kicsit a helyzet...

****

Evil már a Rend palotájának fényűző folyósóján vonult végig, karjaiban Sunshine-nal. Az őrök reszketve és döbbenten figyelték a gonosz lord menetét a tárgyalóterem felé. A szirénák hiába szóltak, a katonák meg se mertek moccani.

A tanács hiányosan ült a teremben. Lady Butterfly megtörten meredt a vibráló képernyőre, Lord Starlight idegesen tördelte kezeit, Lord Vulcano pedig szomorúan állt a hatalmas ablak előtt az univerzum mélyésébe révedve. Ő volt a Rend tanácsának legújabb és legifjabb tagja is. 20 éves, vékony testalkatú, fehér hajú férfi volt, sárga szemekkel. Ő volt Lord Sunshine kisöccse és Lady Rainbow jegyese. Érezte, hogy a Rend elveszett. Bátyja nélkül a Rend oldala csak árnyéka önmagának. Senki nem gondolta, hogy a Rend vége ilyen gyorsan elérkezik. A tanácsra nézett... rájuk sem ismert. Kétségbeesett arcok, akik vezető nélkül lelketlen alakok csupán.

Ekkor rontott be Evil. Látva a megtört Ladyket és Lordokat gonoszan elmosolyodott. Végigmérte őket, majd gonoszan megszólalt:

- Azt életben hagyom, aki önként katonámnak szegődik, és megbosszúlja Lord Sunshine halálát. Chaos ugyanis nem kímélte uratokat... 

- Hazugság... nem Chaos ölte meg a bátyámat -morogta a hátát mutatva Evilnek Lord Vulcano- Hanem maga...

Evil a hang irányába fordult, majd megpillantotta a pimasz ifjút. Arcáról lelohadt a mosoly amikor látta, hogy a fiú felé se méltóztatott fordulni.

- Talán jobban tenné, ha megtisztelne a figyelmével, Lord Vulcano.

- Felejtse el, Lord Evil. Ön nem méltó a figyelmemre -ekkor fordult meg, és nézett végig a megtört tanácson. 

- Látva a megtört Rendet, úgy gondolom itt az ideje megalapítanom az új oldalt...

Ezt a kijelentést követően betört a Vulcano melletti ablak, és egy szivárvány ruhás, szőke lány ugrott be rajta. Ránézésre alig nézett ki 16 évesnek. Ő volt a tehetséges és fiatal Lady Rainbow. Határozottan megfogta Lord Vulcano kezét, majd várta, hogy szerelme folytassa a mondatot:

- ...ami nem is annyira új. Ezennel a Sors oldalát ismételten életre hívom. Amint elég erőm és katonám lesz, kiállok ellened Lord Evil... és megbosszulom testvérem halálát... -ekkor Rainbow erejének segítségével elteleportáltak a teremből.

Evil mérgesen morrantott egyet, majd a csonka tanácsra pillantott. Gúnyosan végigmérte őket, majd az asztalra csapott.

- Mától a Rend vezetője én vagyok. Aki az én parancsomat a jelenlévők közül nem teljesíti, az halállal lakol. Ígérem, hogy kiemelem a Rendet, a mélyből, és segítek legyőzni Lord Chaost és az embereit... akiket zsigerből gyűlölök...

Lady Butterfly kikapcsolta a tönkrement számítógépet, lassan felállt a helyéről, és fejet hajtott Lord Evil előtt. Őt követte Lord Starlight és a többi jelenlévő Lady és Lord. Ezt a látványt várta Evil... ez az, amit egykor a Sors Lordjaival és Ladyeivel nem tudott elérni. Egy gyengébb oldal kellett, egy olyan, ami csak vezetővel képes igazán működni.

Új időszámítás vette kezdetét... az univerzumnak még messze nincs meg a legfelsőbb vezetője. Vajon melyik oldal veszi át a hatalmat. Az új Rend, melynek könyörtelen és rettenthetetlen vezetője Lord Evil? Vagy talán az ismét megalakult és sok reményt ígérő Sors Lord Vulcanoval az élen? Esetleg Lord Chaos oldala, a sötétség és a bátorság képviselői?

Az univerzum története még messze nem érte el csúcspontját...

Mikor Lord Chaos odaért a Lady szobájába villámgyorsan reagált a helyzetre. A képessége része volt, hogy minden apró részletet meg tudott figyelni bármilyen gyors szituációban. Látta, hogy Evil Moonlight karját fogja és már éppen indulni készült az eszméletét vesztett nővel. Chaos gyorsan halványzöld védőpajzsot vont egy suhintásával a nő és Lord Evil közé, aki ennek hatására a hátamögött 3 méterre lévő falnak csapódott. Moonlightot, pedig közben teljesen körbevette az erőtér, melyet Chaos az elméjével irányított. Evil feltápászkodott, s visszatette fejére sisakját, amiböl csak vörösen izzó szemei látszottak ki. Chaos ugyan most is érezte a szúrást, de már ki tudta zárni, hogy az elkerülhetetlen harcra koncentráljon.

- Érzem, hogy erősebb lettél Chaos, de még mindig nem vagy elég erős ahhoz, hogy akár egy karcolást is ejts rajtam.
- Én meg azt érzem, hogy arogánsabb lettél Evil.
- Elég a szavakból Chaos! Mutasd mit tudsz! - szólt dühösen Lord Evil, majd egyből a vele szemben álló Lordra támadt.

Chaos hárította a csapást, de az olyan erejű volt hogy pár métert hátracsúszott. Evil szemei megcsillantak a sisak mögött, s már támadt is tovább vörös kardjával, mely a markolat után egyből kettéágazott. Ez volt a hírhedt villás kard, mely régen rettegésben tartotta az embereket. Chaos kardja a két él közé került, s Evil egyszerűen kicsavarta a Lord kezéből a kardját. Azonban Chaos már tapasztalt harcos volt, és egyből elugrott a következő csapás elől majd felvette elejtett fegyverét.

- No, Evil. Csak ennyit tudsz. Régebbről másra emlékeztem.

Lord Evil szóra sem méltatta Chaost, csak támadott tovább. Lenézte mind a Káosz, mind a Rend híveit. El akarta őket törölni a világból, de ez csak Moonlight-tal sikerülhetett neki. Ezért is akarta őt az asszonyává tenni. Közben Chaos felvette végleges támadó pozícióját, és a képességét is kezdte előtérbe engedni. Fekete tábornoki egyenruhája megjelent rajta, fehér álarcával együtt. Háta mögül pedig elővette második fekete kardját, így már két pengével kűzdhetett.

- Itt az idő a komoly kűzdelemre. - mondta, s szája mosolyra húzódott a maszk alatt.

Hirtelen gyorsabbá és sokkal erősebbé vált. Ott termett Evil előtt, s mindkét kardjával egyszerre sújtott le, azonban a gonosz Lord még éppen tudta hárítani. Hosszú kardcsata következett. Forogtak a kardok, s néha szikrák repültek a földre. Chaos egy szerencsésebb pillanatban tenyérnyi sebet ejtett Evil lábán aki ennek hatására gyorsan hátrébb lépett.

- Látod, alábecsültél Evil. Nem szép dolog ilyet tenni egy ellenféllel.
- Valóban. Nem számítottam rá és nem is éreztem, hogy ekkora már az erőd. De még a közelemben sem vagy. - sziszegte a fogai mögül, s egy hirtelen mozdulattal támadásba lendült, s habár az első csapásokat hárította Chaos, végül az ő karján is esett egy seb. Azonban egyből ellentámadásba lendült. Maszkjának jobb fele feketére váltott, s bevetette, egyedi megzavaró képességét. Evil elméjében különféle kaotikus képek jelentek meg, s hirtelen maga körül sem látta már Chaost, csak a káoszt, de látott elsuhanni egy árnyat és ez volt a szerencséje, habár éles nyilaló fájdalom  hasított az oldalába. Kitisztult az elméje és alátása. Lord Chaos mögötte volt, neki háttal és a kardja pedig az oldalánál. Annyira tudta hárítani Chaos támadását, hogy csak az oldala sérült meg. Átfutott az agyán, hogy ha nem sikerül, most holtan esett volna össze és ezt nagyon jól tudta. Nagyon alábecsülte Chaost. Sokat fejlődött, nagyon sokat, mióta utoljára találkozott vele.

- Ez új volt Chaos, nagyon ügyes. - mondta gúnyosan, s tapsolt Evil.
- Van még egy két dolog a tarsolyomban.

Lord Evil látta, hogy itt ma egyikük sem győzhet, s egy hosszú kűzdelemre még nem állt készen. Nem nyerte még vissza teljesen az erejét, így egyenesen a még mindig eszméletlen, földön fekvő Moonlight felé vette az irányt. Tudta, hogy a pajzsot könnyedén megtörheti kardjával, s azt gondolta elmenekülhet Lady Moonlightal. Chaos ugyan későn vette már észre, de az ajtón hirtelen betoppant Lord Sunshine. Sunshine Evillel szemben állt az ajtóban. Chaos ezalatt Lady Moonlighthoz futott, mindkét kezében fekete kardjaival felvette a védőpozíciót, s ennek hatására megerősödött a zöld védőpajzs. Így háromszög alakzatban figyelte egymást pár percig a három ellenfél. Szemükben látszott a harci hév, és várták, hogy ki teszi meg az első lépést.

Lady Moonlight leült a kör közepére, majd a tőle távolabb eső dárdára emelte a tekintetét. Ciccentett egyet, ezt követően felsóhajtott, majd szomorkásan az égre nézett. Nem sok kedve volt az edzéshez, sokkal inkább foglalkoztatta népe. Nagyon vágyott haza, szerette volna látni, hogy állnak a dolgok otthon.

A kisasszony elhúzta a száját, felállt, majd csípőre tett kézzel elfordult Lord Silverdark dolgozószobája felé. Látta, hogy a férfi kikönyököl az ablakon, és sokatmondóan elmosolyodik.

- Mi a gond, Moonlight kisasszony? Talán nagy fejtörést okoztam önnek? -nevetette el magát halkan a Lord.

- Jobban tenné, ha visszafogná magát egy kicsit, és nem becsülne ennyire alá. Ki nem állhatom az ilyet. Ön és Chaos azt hiszik, kis mitugrász vagyok, akinek csak a szája jár! -ökölbe szorította a kezeit - Nekem igenis olyan hatalmam van, amivel sokmindenre vagyok képes.

- Hahaha! -nevetett ismételten Silverdark - Akkor ne csak a szája járjon, szépséges kisasszony, hanem az esze is.

Lady Moonlight durcásan elfordult, majd a dárdára nézett. Szemei izzani kezdtek, ahogy a fegyverre koncentrált, mialatt az lassan mocorogni kezdett a földben.

Silverdark érdeklődve figyelte az eseményeket, no és persze huncutan méregette a Hold királynőjét. Lord Silverdark nem csak titokzatos erejéről, hanem nőcsábász hajlamairól is híres volt. Amint értesült a kisasszony érkeztéről, elhatározta, hogy ő lesz a következő rublika a listáján. 

- Gyorsan, gyorsan, Moonlight kisasszony! Mert rácsapok a csinos fenekére! -kiáltott le pajkosan a férfi sokatmondó vigyorral az arcán.

Moonlightot nem különösebben hatotta meg a Lord kissé pajzánra sikeredett kiáltása, inkább csak annál jobban koncentrált. A dárda kiemelkedett a földből, és egyenesen Lady Moonlight kezébe repült. A nő elégedetten elmosolyodott, majd Silverdark felé fordult, és levágott egy idétlen grimaszt. Szeménél lejjebb húzta a bőrt, kidugta a nyeltét és ennyit mondott:

- Bleeeeee! És csapkodja másnak a csinos fenekét, Lord Silverdark. Ha az enyhez egy ujjal is hozzámér, akkor ez a dárda adja a következő csapást... de az ön fenekére.

- Ah, az ilyen tüzes nőket szeretem, mint ön, kisasszony. Na, de ez már teljesen más téma, inkább most térjen vissza a szobájába, és pihenjen.

Moonlight letette a fegyvert, és szó nélkül elindult a szobája felé. Útközben morgolódott egy kicsit, majd mikor megérkezett leült az ágyára. Fura érzése támadt... ezután valami a szívébe szúrt. Felkapta a fejét, majd fel is pattant a helyéről. Másodpercek alatt leverte a víz.

- Lord... Lord Evil... itt van a közelben... 

Ekkor a szobája ajtajához futott levegő után kapkodva. Megragadta a kilincset, ám az tűzforró volt. A nő elkapta a kezeit, majd meglepetésében hátrahőkölt, és nekiütközött valaminek.

Nem is valaminek, inkább valakinek... amint megfordult, egy két és fél méter magas, vörös páncélos, szarvas sisakos alakot látott maga előtt, kezében egy hatalmas, éles bárddal. 

Moonlight alig kapott levegőt, olyan meleg lett. Lord Evil közelsége pedig olyan szinten gyengítette, hogy térdre is rogyott. A férfi felkacagott, lehajolt, megragadta a nő karját, és magához húzta.

- Végre... együtt lehetünk, jegyesem... 

A kába Lady Moonlight próbálta nyitva tartani a szemeit, ám amikor a férfi felhajtotta a sisakját, elvesztette az eszméletét...

Lord Chaos mindezalatt Lady Blooddal szeretkezett, és érzékei igencsak felmondták ezen a téren a szolgálatot. Már jópár hónapja Blood az, aki az ágyban boldogítja a jóképű, és erős Lordot. Mikor a páros az aktus végére ért, kidőltek az ágyra. Chaos lehunyta szemeit, megtörölte az arcát, majd az ő szívébe is belemart az az erős, kellemetlen érzés.

- Evil! -kiáltott fel, majd felpattant.

Blood kéjesen Chaos felé fordult, majd kérdőre vonta őt:

- Mi az, mit csinálsz? Nem is ölelgetsz meg?

Ám Lord Chaos már nem volt a szobában. Magára kapta a nadrágját, kezébe vette kardját és rohadt kifelé. Szíve egyre erősebben szúrt. Érezte, hogy ellenségének ereje sokat növekedett az eltelt évek alatt, és most eljött azért, akit még nagyon régen neki ígértek a Sors Lordjai. Ez a valaki pedig Lady Moonlight volt...

Chaos tudta, hogy a Sors katonái mindezt azért tették, mert arra számítottak, hogy Lord Evil segítségével kiemelkedhetnek harmadik oldalként a Rend és a Káosz mellett, ám csalódniuk kellett. Evil elpusztította mind a hét Lordot, majd a szerződést magával vitte. A gonosz Lord nem hiába pályázott a kisasszony kezére. Lady Moonlight ugyanis magába foglalta a sötétséget és a fényt is, és ezzel a Ladyk közül a legerősebb harcosnak volt tudható. Ha ő, és a legerősebb Lady egyesítik erejüket olyan harmadik oldalt hozhatnak létre, aminek sem a Rend, sem a Káosz hívei nem tudnak ellenállni.

Chaos ezt meg akarta akadályozni, és érthető módon az ő oldalára billenteni a mérleget. Ha Lady Moonlight neki szolgál, akkor a Rend előbb utóbb meghajtja a fejét, és Lord Evilt pedig csak likvidálnia kell. 

Ezek futottak végig az agyán. Futott, ahogy csak a lába bírta, egyenesen Moonlight szobája felé...

A kastély legnagyobb termében megbeszélés folyt. Lord Chaos maga hívta össze sürgősen a tanácsot, miután tudtára jutott, hogy a Rend oldalán szervezkednek. A terem közepén, egy nagy, fekete márványasztal körül ültek a Káosz oldalának nemesei. Az asztalfőn Lord Chaos foglalt helyet, egy részletesen kimunkált sötétzöld bársonnyal borított széken. Odakinnt még sötét volt, s e korai óra egy-két nemesnek nem volt ínyére. Sokan azt is sérelmezték, hogy hiányos a tanács létszáma, s hogy így nem teljesen törvényes az ülés.

- Tegnap késő este tudomásomra jutott, hogy a Rend oldalán összeült a nagytanács. Valószínűsíthető, hogy a kialakult, számukra nem túl előnyös helyzetről tárgyaltak. Azért hívattam össze a tanácsot ezen korai órán, mert úgyvélem, hogy mihamarabb meg kell ezt beszélünk. Lady Blood sajnos nem tud ma itt lenni, mert küldetésen van a nyugati végeknél.
- De miért nem várhatott e megbeszélés addig míg felkel a nap? - emelkedett szólásra az asztal jobb oldalán ülö férfi. Fekete haja eltakarta arcának jobb felét, s a bal szemében vörös csillogás látszott.
- Úgy gondolom Lord Shadow, hogy ez az ügy nem tűr halasztást. Valószínűsíthető, hogy megpróbálják majd kiszabadítani Lady Moonlight-ot. A részleteket Lord Silverdark tárja önök elé.

A férfi közvetlenül a Lord Chaos melletti székről emelkedett szólásra. Fehér haján megcsillantak a nap első sugarai. Lassan Chaos felé fordult, majd biccentett a fejével, ezzel köszönve meg a szólás jogát. Megigazította fekete fehér parancsnoki egyenruháját és megszólalt.

- Köszönöm a szót Lord Chaos. Valóban kaptunk híreket a kémeinktől, hogy a Rend oldalán tanácskoznak, és elég nagy eséllyel mondhatjuk, hogy Moonlight szöktetését tervezik. A Lady-ért talán még háborúra is adhatják a fejüket. Tudomásunkra jutott továbbá, hogy a felszabadult Hold vezetését nem kívánják átvenni. Úgy gondolják semlegesnek kell maradnia. A vezetés lehetőségét ideiglenesen Lady Rainbow kapta.
- Meglehetősen részletesek az információi Silverdark. Minek köszönhetjük ezt? - vágott közbe a tanács egy idősebb tagja.
- Köszönöm kérdését Lord Black. Megvannak a forrásaink. Egy emberünknek sikerült eléggé belső körökbe beépülnie, hogy megszerezhesse ezeket az adatokat.
- Mindenesetre ő sem tökéletes. Ugyanis kihagyta azt a hírt, hogy Lord Evil kiszabadult fogságából.

Többen döbbent arckifejezést öltöttek, míg voltak olyanok is akiknek az arcizma sem rendült. Közéjük tartozott Lord Chaos is.

- Tudom, hogy sokakat meglepetésként ért e hír, de én személy szerint már számítottam rá, hogy a börtöne nem fogja már sokáig bírni, ezért meg is tettem a szükséges előkészületeket az ügyben. A Rend oldala nem volt hajlandó meghallani a szavam, miszerint figyelmeztettem őket, hogy ez rövidesen megtörténhet.
- Elnézést uram, hogy közbevágok. Netán Lady Moonlight is az előkészület része? - szólt közbe Lord Silverdark tőle szokatlan módon.
- Igen lesz szerepe benne, ez nem titok.
- Még mindig hiszel abban a nyavajás jóslatban? Már jobbára csak azok az ostoba Rend hívek hiszik el, hogy bekövetkezik. - szólt kissé szemtelenül az asztal sarkához közel ülő Lady Falcon. Hosszú, kócos világosvörös fürtjeit a kezével hátrafésülte, majd az asztalra könyökölt, fejét a tenyerével támasztotta, s zöld szemeit fürkészően Chaosra emelte. Ő volt az egyetlen a tanácsban aki tegezte Chaost, s szemtelen megjegyzésekivel sok tanácstag szemében ellenszenves volt. Mindezt azért merte megtenni, mert Chaos unokatestvére volt.
- Igen hiszek benne. Láthatod Evil kiszabadult. De ha mégsem igaz akkor is jobb, ha minden eshetőségre fel vagyunk készülve.
- Na jó, most az egyszer nem piszkállak tovább. Kezdek unatkozni, úgyhogy én amondó vagyok, hogy mivel a lényeget megbeszéltük, be is zárhatnánk a tanácskozást.
- Rendben, a megbeszélésnek vége. Köszönöm, hogy eljöttek.

Szép lassan mindenki elhagyta a termet, s Chaos a napfelkeltét nézte az óriási ablakon keresztül, ahogy megvilágítja a kastélyparkot, s benne a harcpályát, ahol már várakozott egy fehérruhás hölgy.

- Jó reggelt Lady Moonlight! Látom, hogy pontos. Remek. Ezért kap tőlem egy pirospontot.
- Lord Silverdark? Ön lesz a kiképzőm?
- Bizonyám hölgyem. Életnagyságban. Kezdjünk is hozzá! Készen áll?
- Igen, készen.
- Renben. A mára rendelt első feladatot már teljesítette is. Nem hozott magával fegyvert. Helyes. Ma a szellemi energiáit foglyuk felkelteni.
- Értem. És ezzel irányítani tudom a képességem? Ön megmutatja az önét?
- Mint már mondtam volt a legutóbb, azt ki kell érdemelnie. Ami pedig az első kérdését illeti, csak mindent szépen sorjában.
- Igen.
- A második és egyben utolsó feladata mára, hogy emelje ki a földből, pusztán az elméje segítségével ezt itt. - s azzal a mozdulattal a földbe döfött egy dárdát. Jelentkezzen a dolgozószobámban, ha sikerrel járt. A kört amiben áll nem hagyhatja el. - A Lady megdöbbenve látta, hogy egy kör rajzolódott köré a földön. Segítség a megoldáshoz: koncetráció, fegyelem, akaraterő. Ezekre mindenképp szüksége lesz, no meg egy kis pluszra, de arra már önnek kell rájönnie, hogy az mi. És ne feledje figyelem önt, nem tud átverni. - mondta Silverdark, majd sunyi mosollyal az arcán távozott a kastély irányába.

Eközben a Rend oldalán megbeszélések folytak. Egy fényűző terem kellős közepén, egy nagy, ezüstözött asztal körül elegáns férfiak és nők ültek. Az asztalfőnél, egy különösen kimunkált, vörösbársonnyal borított, faragott széken egy szőke, kék szemű férfi ült. Ruhája selyemből készült, a legjobb szabók varrták felsőjét és nadrágját . Ő volt Lord Sunshine, a Rend oldalának legfelsőbb vezetője.

Lord Sunshine híres volt eleganciájáról, jómodoráról és kitváló ízlésvilágáról. Legnagyobb álmai közé tartozott a Káosz híveinek megtérítése, valamint Lady Moonlight keze. Ez a két gondolat aliga volt mondható megvalósíthatónak háború nélkül. Először is mert Sunshine tudta, hogy Moonlight jelenleg Chaos szolgálatában áll, és a Káosz hívek aligha fognak erőszak nélkül átállni.

- Tehát -kezdte komolya Sunshine - Mindannyian tudjuk, milyen nehéz helyzetben vagyunk, és hogy ezt a nehéz helyzetet valahogy orvosolni kellene. Úgy gondolom közösen kell megoldást, vagy megoldásokat találnunk erre a komolynak és fojtogatónak mondható szituációra -ekkor egy csinos, kellemes megjelenésű, kimonós hölgyre mutatott - Lady Butterfly, kérem ismertesse a helyzetünket.

Lady Butterfly lassan feláll, kibontotta tarka pillangó szárnyait, majd körbetekintett.

- Mint Lord Sunshine helyettese szeretném röviden felvázolni az elmúlt hetek történéseit, és szeretném megtenni személyes javaslataimat is a gondok orvoslására -ekkor nagylevegőt vett, hosszú, fekete haját a füle mögé tűrte, majd nekikezdett: Kezdjük rögtön a legelején. Lady Moonlight párbajra hívta Lord Chaost, annak reményében, hogy népének ezzel örök szabadságot adhat. A királynő jelentősen elszámította magát. Ahhoz, hogy valaki kimerjen állni Lord Chaos ellen, hatalmas erő és merészség szükséges. Nem kritizálom Lady Moonlight döntését, hiszen úgy gondolom minden elkeseredett uralkodó ezt tette volna a helyében. Ugyanakkor, a hölgy vereséget szenvedett, és mint kiderült, jelenleg a Káosz vezetőjének szolgája, viszont népe szabad és békében él. Ennek tudatában javaslom, hogy a Hold vezetését ideiglenesen vegyük át, és biztosítsuk a Rendet, a Káoszt megszokott bolygón.

Ekkor egy idős férfi emelte fel lassan a kezét az asztal egyik csücskéből, jelezve, hogy szólni kíván.

- Parancsoljon, Lord Starlight, mit óhajt?

A férfi lassan felegyenesedett, botjára támaszkodott, majd hosszú, fehér szakállába túrt. Békésen elmosolyodott, majd belekezdett monológjába.

- Nem akarom megszakítani Lady Butterfly jelentését, de szeretném kiegészíteni pár hasznos és fontos ténnyel, ha megengedi, felséges Sunshine.

Lord Sunshine intett, ezzel adva jelét annak, hogy beleegyezett a dologba. Komolyan fürkészte a Rend legidősebb tagját, akinek tanácsai mindig pozitívan ledítették előre a Rendet.

- Úgy gondolom jobb lenne, ha a Hold ismételten a semleges vizeken úszna. Lady Moonlight is így kívánná. Ezért arra gondoltam, hagynunk kéne, hogy Lady Rainbow vezesse a Holdat addig, míg hivatalos uralkodója dicsőséggel haza nem tér és veszi vissza a kormányzást.

- Tiltakozom a javaslat ellen - szólt közbe Lady Butterfly - Lady Rainbow nem elég érett a a királynői szerepre. Minimum egy emberünknek tanácsadóként kell mellette állnia hogy döntéseiben segítse, előrébb vigye a Hold népének igazságos, zavartalan kormányzását.

Lord Starlight mosolya és tekintete továbbra is békés maradt, és ugyanilyen hangnemben reagált Lady Butterfly szavaira.

- Én bízom Lady Rainbowban. Lady Moonlight is bízott benne, és úgy gondolom, ha egy ilyen komoly királynő ezt megtette, akkor nincs jogunk ebben kételkedni.

Lord Sunshine nagyokat bólogatott, majd állást foglalt Lord Starlight javaslata mellett.

- Egyetértek Lord Starlight-tal. A Hold kormányzásának kérdése nem ránk tartozik. Lady Moonlight ugyanis nem mellettünk áll. Illegálisan nem tehetjük a lábunkat a földjére.

- Na de uram! Ön és Moonlight kisasszony jegyben álltak...

- Az már a múltté, Pillangó... sajnos a múltté. Azt hiszem a kisasszony másba szerelmes. De nem tudom ki az, aki elrabolta a szívét. Akárki is az, magam fogom móresre tanítani.

Egy pillanatra csönd ült a teremre, és ezt Lady Butterfly torok köszörülése törte meg.

- Rendben van, ezennel elfogadom én is Lord Starlight javaslatát. Ellenben tanácsolnám a hadsereg megerősítését... ugyanis Lady Moonlight ügyétől elkanyarodva, Ladyk és Lordok... közölnöm kell önökkel egy megdöbbentő hírt, amit nem régen kaptam, és még Lord Sunshinenal sem közöltem.

A Tanács egyemberként hördült fel, és nézett kíváncsian Lady Butterfly zöldes-kék szemeibe.

- Borzasztó hírek ezek... megerősítették, hogy a Rend ellensége, Lord Evil kitört a Villámpajzs fogságából és egy cél vezérli. Meg akarja dönteni az uralmunkat... és hiszem, hogy Lord Chaos élete is veszélyben forog.

- Minket nem érdekel Chaos... minket csak a saját kis birodalmunk nyugalma érdekel -szólalt fel Lord Sunshine.

- Igaz, felséges úr... de mindannyian tudjuk, hogy Lady Moonlight jelenleg Lord Chaos fogja. Van egy olyan érzésem, hogy Lord Chaos nem hiába hozta szolgájának Moonlightot.

- Mire gondol, Lady Butterfly? -értetlenkedett Sunshine.

- A Legenda, uram... A Káosz legendája, az a legenda ami minket halálra ítél! - idegeskedett Butterfly - Amiben le van írva... Ahogy a Hold megtelik, úgy születik meg egy legendás drágakő, mely feltárja a Káosz kapuját és egy legendás harcos születik. Gyanítom Káosznak Lady Moonlight erejére fáj a foga ahhoz, hogy erejét maximalizálja.

- Akármit is mond ez a nevetséges legenda... meg kell szerveznünk Lady Moonlight mielőbbi szöktetését! - mondta ki a végszót Lord Sunshine, majd komoly értekezésbe kezdtek.

A gyengélkedőben éppen Blood sebeit kötözték, varázsigéket mormolva, mikor a Lord a szobába lépett. Blood csalódott és egyben tiszteletteljes tekintettel nézett Chaosra. Csalódott volt mert nem tudta megölni ezt a semmirekellő holdvilágképűt. Tiszteletteljes pedig ura iránt volt, de bármennyire is tisztelte, úgy gondolta, hogy hibát követett el azzal, hogy holdvilág népét szabaddá tette és mégnagyobbat, hogy ezt a nőt idehozta. Chaos szemében még mindig tükröződött a harag, amit Lady Blood gerjesztett benne a tettével.

- Azt hittem bízol bennem Blood.
- Így is van uram, bízom benned.
- Akkor miért szegted meg a parancsom, és miért próbáltad megölni Moonlightot?
- Ki nem állhatom őt Lordom, ahogy a népét sem. Tisztelettel megjegyzem, úgy gondoltam, hogy a döntésed hibás volt.
- Megkérdőjelezed a döntéseim? Ha te sem teszed, akkor én hogy bízhatnék benned? Csalódtam.
- Belátom tévedtem uram. Kívánj bármit, hogy jóvátehessem hibámat.
- Rendben, megbocsátok. Ha felépültél, kérlek menj el a nyugati végekhez és tudj meg minél többet a Sunshine lordságról.
- Igenis Lordom.

Chaos bizalma megrendült, eddig oly hűségesnek bizonyult testőrében. Moonlight azonban ha kell, tudja helyettesíteni őt. Már teljesen biztos volt benne, hogy ő az. Hamarosan pedig teljesen készen áll. A Lord a kastély mögött elterülő hatalmas parkban sétált, s utasította egyik szolgáját, hogy vezesse Lady Moonlightot a nagy szökőkúthoz. Miközben sétált újra átgondolta minden eddigi, és ezután végrehajtani szándékozott cselekedetét. Közben odaért a szökőkúthoz mely különböző virág absztrakt formákban játszott a vízzel. Időközben megérkezett Moonlight is a szolgával, aki nyomban távozott is.

- Jól harcolt Lady Moonlight.
- Köszönöm Lord, de nem tudom pontosan mi történt.
- Láttam az arcán, hogy nem értette. Olybá tűnik, ha ön dühös, vagy ha veszélyben érzi magát előtör a rejtett képessége. Láttam már ilyet másoknál is, de nagyon ritka az ilyen képesség.
- Ön rendelkezik ilyennel?
- Ha eljön az ideje ezt is megtudja. Mindenesetre még sokat kell tanulnia. Holnap kezdődik a 15 napos kiképzése. Pontban reggel 5-kor kell találkoznia a nyugati harcpályán - ahová mellesleg már most szép emlékek fűzik - a kiképzőjével. Ne késsen el.
- Értem. Ott leszek.
- Ne vigyen se kardot, se semmilyen egyéb harceszközt.
- Rendben.
- A fő ok pedig amiért idehivattam, hogy mától a testőreim parancsnok helyettese. Gratulálok! A parancsnokkal biztosan jól kijönnek majd. - tette hozzá gúnyosan a Lord.
- Csak nem Lady Blood az? Az a ...
- Lady Blood mától a felettese. Válogassa meg a szavait. Mégegyszer gratulálok. További szép napot, pihenje ki magát, holnaptól kemény munka várja.

Chaos elsétált a kastély felé. Mikor halló és látótávolságon kívül ért és a Lady már indulni készült, kilépett a sövény mögül egy hosszú fehér hajú férfi, arcának jobb felén misztikus tetovált vonalakkal.

- Én is gratulálok Lady Moonlight! Nagyon figyelemre méltó teljesítmény. Még csak most jött, máris parancsnokhelyettes.
- Ne haragudjon, de nem értettem a nevét. Egyébként köszönöm.
- Lord Silverdark, szolgálatára. Egyébként érdekes a képessége, teljesen felcsigázott. Alig várom már, hogy egyszer harcban láthassam, a használata közben.
- Ön hallgatózott?
- Nem, mily feltételezés. Épp csak erre jártam és a hangok megütötték fülem. Csupán ennyiről van szó.
- És önnek is van képessége?
- Micsoda intim kérdés, hmm tetszik. Üsse kő elárulom. Igen van, de ki kell érdemelnie, hogy megmutassam és ennek még nincs itt az ideje. Nos, igazán jót csevegtünk. A legközelebbi viszont látásra Moonlight kisasszony!
- Viszont látásra Lord Silverdark!

Moonlight még hosszasan nézte a távolodó férfit, s közben azon gondolkozott, hogy mi célja lehetett a hallgatózással. Időközben a szökőkút elcsendesült és a szürkület is betette lábát a kertbe így a Lady a kastély, majd pedig a szobája felé vette az irányt.
 

Másnap reggel Moonlight egyszerű fehér ruhában sétált ki a Lord hatalmas, füves edzőpályájára kezében ezüstös kardjával. Hosszú hajába belekapott a friss, reggeli szellő, arcát pedig a felkelő nap sugarai cirógatták meg. A távolba meredve figyelte, ahogy a fekete varjak felröppennek és a napfényt kerülve az magas fa árnyékába húzódnak. Ezután a kardjára pillantott, egyetlen hűséges társára, aki mellette volt szép és borzalmas pillanatokban is.

Moonlight világéletében magányos nőként élte életét. Egyedül egy cél vezérelte, és az népének jóléte volt. Most hogy népe szabaddá vált, úgy érezte teljesen felesleges a léte. Nagyot sóhajtott, majd ismételten az égre tekintett.

Elmélkedését egy ismerős női hang törte meg. Egy olyan hang, amit jobb lett volna, ha soha többet nem hall, de mindez Chaos földjén teljesen elkerülhetetlennek bizonyult.

- Szóval a nagy királynőből véglegesen szolga lett. Ezt nevezem... - kacagott fel a vörös hajú, magas nő.

Moonlight lassan felé fordult és farkas szemet nézett a vörös dámával. Lady Blood gúnyosan elmosolyodott, majd végigmérte az előtte állót.

- Esélyed sincs arra, hogy Chaos testőre legyél -tette csípőre a kezét - Chaosnak csak egy testőre van, és az én vagyok! Oh, és természestesen egyéb szívességeket is teszek neki.

- Nem érdekelnek a részletek, Blood. Inkább áruld el nekem, mit keresel itt? -kérdezte nyersen a kisasszony.

- Nekem itt inkább van keresnivalóm, mint neked, holdvilágképű -ekkor előrántotta vörös kardját, és a nőre szegezte - Meglepetés... úgy gondoltam mielőtt jönnének a kiképzők szépen elagyabugyállak és megetetlek a varjakkal. Chaos is hálás lesz, ha egy akadállyal kevesebb lesz az útjában. Szegény még nem tudja, hogy mekkora hibát követett el azzal, hogy idehozott téged.

- Csak és kizárólag népem miatt vagyok itt. Chaoshoz semmi nem köt, mielőtt azt hinnéd... - reagált higgadtan Moonlight.

- Ajánlom is! -mondta morcosan a nő - De most lássuk, mégis mit tudsz, Moonlight! Küzdj meg Chaos testőre ellen, ha mersz! - azzal támadóállásba helyezkedett.

Moonlight nagyot sóhajtott, majd kardjára tekintett. Lehúnyta szemeit, és koncentrálni kezdett. Haja ismételten földigérőre nőtt, szárnyait szélesre tárta majd ahogy kinyitotta szemeit, azokon végigjátszódott egy pillanat alatt a hold összes fázisa... egy negyed, egy fél, egy telihold... majd fogyni kezdett, mígnem két újhold tekintett Lady Bloodra: két sötét barna szempár.

Blood is készen állt a nagy összecsapásra. Zöld szemei sárgára váltottak, körmei hosszúra nőttek, hosszú éles szemfogai pedig megcsillantak a napfényben.

- Csak gyere, ha mersz... -sziszegte Blood, majd meg se várta Moonlightot, hogy elhelyezkedjen, azonnal nekiesett.

A Holdkirálynő hárította a hirtelen jött csapást, ám nem kevés energiájába került mindez. Visszalökte heves ellenfelét, majd ellentámadásba ledült. A két kard ismét összecsattant, éles hangot adva. Blood fanyarul Moonlightra nézett, kitárta denevérszárnyait, majd egy hatalmas suhintással belevágott a Hold kisasszony testének jobb oldalába.

A nő felordított, majd szemei ismét felvillantak, ahogy az előbb. Szemében megjelent az első negyed... maga sem tudta mi játszódik le benne, de érezte, hogy erősebb. Megugrott, és gyorsaságát kihasználva viszonozta a vágást. Blood hátán egy pillanat alatt egy hosszú sérülés húzódott. A fájdalomtól dühösen felsikított, majd nagyokat szuszogva Moonlight felé kapta a fejét.

- Te kis senki.... -ordította dühödten, majd ismét nekiesett a nőnek.

Moonlight szemében ekkor már egy fél hold világított. Könnyedén hárította Blood bármelyik támadását. Teljesen önkívületi állapotban volt, nem volt önmaga. Vér kisasszony érezte, hogy ellenfele jóval erősebb, mint pillanatokkal ezelőtt. Nem egy megrendült nőt látott maga előtt, hanem egy kitünő formában lévő harcosnőt. Hirtelen megálltak egymás előtt... végigmérték egymást. Blood száját tátotta, amikor megpillantotta a félhold alakú szemeket.

- Mi a szar? -káromkodta el magát a vámpír - Mi a szar van a szemével?

Moonlight komoly maradt, és hűvös. Kardját tartó kezét a magasba emelte, és lenézően Bloodra nézett. Ahogy szemében telihold lett, úgy súlytott volna le rá irdatlan erővel...

...ám valaki megfogta a csuklóját...

És ez a valaki Lord Chaos volt...

- Lassan a testtel, Moonlight kisasszony!

Blood megörült vezérének, majd heves hálálkodásba kezdett.

- Ahm, Lordom... kérlek, öld meg őt... ki akarta oltani az életem!

Chaos lassan Lady Bloodra tekintett, mialatt még mindig Moonlight csuklóját szorította. Szemei inkább voltak haragosak, mint nyugodtak.

- A sebzett vad mindenre képes, Blood. Ugyanakkor hatalmasat csalódtam benned. Megmondtam, hogy ne provokáld Moonlightot, és kardot se emelj rá. De te megszegted a parancsom.

- Na de... most... akkor... -hebegett a nő idegesen.

- Most az lesz, hogy elindulsz a gyengélkedőbe, bekötik a sebeid. Utána mindent megbeszélek veled.

Moonlight szemeiből eközben kihunyt minden fény. Kezéből elszállt az erő, majd megrázta fejét. Mintha felébredt volna egy rövid, de mégis intenzív álomból... amit maga sem értett igazán. Amit látott, az Chaos volt, és a vérben ázó Blood... rémülten kapkodni kezdte a levegőt, majd kérdőn Chaosra tekintett.

- Átment a kiképzésen, Lady Moonlight... oh, és... Blood után szeretnék önnel négyszemközt beszélni. Komoly előléptetésre számíthat...

Chaos karjában a Lady-vel érkezett meg a fekete kastély nagy, faragott tölgyfa ajtajához. Intett egyet a kezével mire a hatalmas nyílás szabaddá vált. Moonlight-ot letette a földre, majd bevezette az épület monumentális fogadótermébe. A mennyezetről a fényt szivárvánnyá szelidítő kristálycsillár világította be a helyiséget. A falakon bordó, zöld és fehér színekben pompázó bársony zászlók lógtak, benne Lord Chaos címerével. A Lord érkezésének hangjára máris megjelent egy inas.

- Nagyságos uram.
- Kérem vezesse a hölgyet a nyugati szárnyba, mától az ottani nagyszoba lesz a lakóhelye. Felajánlotta, hogy csatlakozik személyes testőrségemhez, így arra is megkérem, hogy a megfelelő egyenruhát készítesse el számára. És még valami, ma éjjel a nagyszalonban étkezünk a Lady-vel, biztosan megéhezet, készítse elő.
- Máris, uram.
- Köszönöm.

Azzal a Lord otthagyta Moonlight-ot az inassal és eltűnt a keleti szárnyba vezető folyósón. A Lady-t meglepte, hogy a férfinek egyáltalán szerepel a szótárában a "köszönöm" szó. Az inas elvezette a nőt a szobájához, ami meglehetősen nagy és fényűző volt. Úgy volt berendezve, hogy egy nő minden igényét kielégíthesse. Az inas levette a bilincset, majd távozni készült.

- A szekrényben talál megfelelő ruhát a késői vacsorához, holnapra pedig előkészítem a testőrség egyenruháját.
- Köszönöm.

Lady Moonlight magára maradt. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy meg kellene szöknie, és hátra kellene hagynia mindent, de túlságosan is szerette a népét. Nem akarta, hogy mégtovább zsrnokoskodjon Chaos felettük. Ha így tudja csak ezt elérni, hát legyen. A szekrényből választott egy estélyi ruhát. A nagyszalon is pompásan festett. Középen volt elhelyezve egy nagy asztal, melyen már előkészítették a finom étkeket. A Lord már a teremben volt és az ablakon keresztül nézte a parkot, melyet a szokatlanul erőteljes holdfény világított meg. Lassan megfordult és a nőre nézett.

- Nagyon csinos Lady Moonlight. Örömmel látom, hogy elfogadta a meghívásom.
- Ó, hogy ez egy meghívás volt.
- Természetesen. Foglaljon helyet. - mondta és kihúzta a széket, majd a nő alá tolta, ahogy azt illett.
- Köszönöm.

Leült a Lord is majd intésére nekiláttak a késői vacsorának. Pár perc múlva Chaos megszólalt.

- Holnap megkapja az egyenruháját, majd elvezetik a kiképző helyre.
- Jól harcolok, nincs szükségem kiképzésre. - villantotta barna szemeit a Lordra Moonlight.
- Ne értsen félre kisasszony, de van még hova fejlődnie. Pár nap alatt a megfelelő szinten lehet, ha igyekszik. Utána véglegesen csatlakozhat a testőrségemhez és megkaphatja első feladatát is, melyet majd akkor ismertetek önnel. Természetesen ez az étkezés kivételes alkalom. Máskor a többi tetstőrömmel, vagy egyedül a szobájában kell majd elfogyasztania az ételt. Továbbá amint felveszi az egyenruhát, köteles minden parancsomat, vagy akár kérésemet is szó nélkül teljesíteni. Ha ezt bármikor megszegi, ön tömlöcbe, a népe pedig újra uralmam alá kerül, ha jó napom van. Ha rossz, akkor akár önnel együtt a népe is elpusztulhat. Mindent megértett?
- Igen mindent, Lord Chaos.
- És mostantól szólítson uramnak.
- Igen, uram.

Rövidesen befejezték a vacsorát és mindketten visszavolnultak szobájukba. A Lord elégedetten mosolygott miközben szobájából látta a nyugati szárnyban lévő Lady szobájának ablakán kiszűrődő fényt.

Lady Moonlight mélyen a Lord szemeibe nézett, majd kihúzta magát és határozott választ adott neki:

- Népem szabadságának érdekében, lemondok rangomról, és ezennel az az ön katonája leszek.

- Pompás... -mosolyodott el a Lord, majd lassan közeledni kezdett a nő felé. Szemeivel végigmérte nőies testét, annak is kerekded, finom idomait. Nézte, ahogy ruhája ismét feketére vált, haja vállhosszúra, és szeméből kialszik az az izzás, amit úgy hívnak: harci hév.

Moonlight figyelte a Lord minden mozdulatát. A Lord számára egy kiszámíthatatlan uralkodó volt, tele erővel és büszkeséggel. Tudta, hogyha elfogadja az ajánlatát, akkor mindenben engedelmeskednie kell neki, különben népét egy perc alatt teszi a földdel egyenlővé hatalmas seregének pusztító erejével. Ahogy a férfi megállt előtte, úgy nézett lassan fel rá, ismételten a szemeibe. Chaos némán meredt a mély, sötét barna szemekbe, majd pár másodperc elteltével halkan megszólalt:

- Forduljon meg kérem, kisasszony...

A Lady szemei összeszűkültek, ezzel párhuzamosan rázni kezdte a fejét.

- Nem, Chaos, nem fordulok meg...

- Ne tagadja meg a parancsot, kisasszony! -ekkor kezét a nő vállára tette, gyorsan megfordította, majd kezeit hátra feszítve megbilincselte. Moonlightot meglepte a hirtelen mozdulat, és a bilincsek kattanása. Ijedelmét mélyebb sóhajai jelezték.

- Ne féljen, Lady Moonlight... nem bántom, csak gondoltam biztos, ami biztos magam viszem haza. Úgy érzem túlságosan is vad ahhoz, hogy póráz nélkül induljunk útnak -suttogta a nő fülébe a Lord.

- Talán nem bízik bennem, Lord Chaos? -tette fel a kérdést a kisasszony.

- Egyelőre még nem, de amint bebizonyítja, hogy hűséges katonám, meg fogok -ekkor ismételten kitárta a szárnyait, és a Hold úrnőjét a karjaiba vette - Légi úton megyünk haza, úgy hiszem gyorsabb és biztonságosabb.

- Mégis mit képzel? Tudok én is repülni! -kérte ki magának a Lady egy halvány pírral az arcán.

- Talán nem elég kényelmes a karjaimban? Ne hazudjon... - repült fel a Lord, és nézett a nő szemeibe, aki zavarában elkapta a tekintetét.

- Ne nézzen így rám, kérem! - motyogta a Lady, és sóhajtott egyet.

- Fogok majd másképp is... - azzal lassan elindult a nővel a karjaiban sötét, fekete kastélya felé...

-Pontosabban kiért. Önért harcoltam, csakis önért. Nagyon megtetszett a tüzessége, bátorsága, céltudatossága. Szeretném, ha nekem dolgozna, a közvetlen őrségemben. Sok lehetőséget látok önben Lady Moonlight.
-Még mit nem! Ezt nem gondolhatja komolyan? Soha nem fogok önnek dolgozni Lord Chaos.
-Soha nem mondja h soha, kedvesem. Annyit megér nekem, hogy csatlakozzon hozzám, hogy hajlandó vagyok felszabadítani a népét, ha elhagyja szülőföldjét, velem tart és nekem fog dolgozni. Ha mégis nemmel válaszol, marad minden a régiben, s önt legjobb esetben is egy sötét tömlöc várja.

Lady Moonlight megdöbbenve hallgatta a Lord szavait. Hosszú hajába belekapott a hűs éjjeli szellő, s szárnyai a fenyegető pozicióból leereszkedtek. A Lady hátatfordított ellenfelének, s három határozott lépéssel eltávolodott tőle kissé. A nő az egyetemes mozdulattal adta tudtára az uralkodónak, hogy meggondolja ajánlatát. Chaos érdeklődve figyelte a nő vívódását. Tekintete végigfutott Moonlight barna haján, szárnyain egészen a lábáig. Tudta, hogy ő a megfelelő a feladatra, hogy végre megtalálta akit oly régota keresett. Már csak meg kellett győznie, hogy csatlakozzon hozzá, és ahogy a nőt figyelte, az apró mozdulatokból bíztató jeleket látott.

-Ha óhajtja, adhatok pár nap haladékot a döntésre.
-Nem kell haladék, pár perc és válaszolok önnek.
-Rendben. - mondta Chaos majd megkereste a földre hullot maszkjának darabjait és felvette, ami ennek hatására újra összeforrt, s olyan volt mintha új lett volna. Lady Moonlight szomorú sötét szemeit a Holdra emelte, mely elől éppen akkor úszott el egy felhő. Majd megfordult, hármat előre lépett, s megállt a Lord előtt.

-Megvan a válaszom Lord Chaos.
-Hallgatom Holdfény kisasszony... - mondta, miközben a maszk mögött mosolyra húzta a száját. Szárnyai ismét láthatatlanságba merültek. A Lady pár percig nem szólt csak a férfit fürkészte a rájuk vetülö selymesen ezüstös holdfényben.

 Lady Moonlight véresen komolyan vette a párbajt a Lorddal. A tét népének szabadsága volt, és ez neki mindennél, és mindenkinél többet ért. Kicsi kora óta folyamatosan edz karddal, ezért is rendkívül technikás és cseles harcos vált belőle az évek alatt. Messziről inkább tűnt egy ártatlan, hófehér angyalnak, mint egy harcedzett ladynek, aki az életét tette fel azért, hogy szeretet népe végre szabadságot nyerhessen.

A Lord azonban tapasztalt párbajos hírében állt, és eddig nagyon kevés összecsapást veszített el. Tudta nagyon jól, hogy sokkal erősebb a kisasszonynál, de nem különösebben sürgette a viadal végét. Kíváncsi volt arra, hogy a nő mégis mire képes, és amit eddig látott tőle nem kicsit nyűgözte le. Úgy vélte, nő létére Lady Moonlight inkább harcolt férfi módra.

Chaos éppen ezen gondolkozott, amikoris a nála sokkal éberebben figyelő Moonlight megsebesítette a Lord felkarját. A férfi nem kicsit lepődött meg a manőveren, és tekintett a nő harci hévtől izzó szemeibe.

- Örül, hogy megvágott, kisasszony? -kérdezte a Lord kissé gúnyosan.

- Ha jobban odafigyelek, talán a mellkasát találom el. De sok beszédnek sok az alja, Lord Chaos - és ekkor nagyot suhintott kardjával.

A fekete és a fehér kard nagy csattanással találkozott. Moonlight erősen nyomta a kardot, igyekezett gyengíteni ellenfelét, míg Chaos lazán tartotta fegyverét, és nézte, ahogy a kisasszony izmai megfeszülnek, és keze kardjának cifra markolatát még keményebben fogja át.

Fekete és fehér, sötétség és fény, mester és szolga tánca volt ez a levegőben. Moonlight már 5 éve dolgozott a Lordnál népével együtt, ám a Hold népe nem tűrte a szolgaságot. Lady Moonlight, látva a szevedést és az elégedetlenséget egy párbajra hívta urát. Az elszánt uralkodó célja pedig az volt, hogy kiszabadítsa népét, csakúgy mint Mózes tette Egyiptomban.

- A népemért harcolok, Chaos... de ön, mégis miért harcol? -tette fel a kérdést a nő.

- Engem nem érdekel a népe, kisasszony. Engem csak egy valami érdekel...

Moonlight mérgesen morgott egyet, majd ahogy suhintott kardjával, a Lord egy még erősebbel ütötte ki a kezéből a hófehér, éles fegyvert. A nő a csuklójához kapott, majd mérges tekintete hirtelen rémültté változott.

- Kíváncsi rá, mégis miért mentem bele ebbe a nevetséges harcba? Hm?? -kérdezte csipkelődve a férfi.

Moonlight megvágott csuklóját fogva, némán bámult a férfire. Szárnyait fenyegetően kitárta, majd haját lassan eltűrte a szeméből. Nem tudott választ adni a kérdésre, mert sokminden suhant keresztül az agyában... de vajon mégis milyen végre számíthat ezek után?  

- Habár nem kenyerem a felesleges beszéd, most mégis megkérdem utoljára. Nem akarja rögtön feladni? Nem szeretném, ha a gyönyörű arcában feleslegesen esne kár.
- Lord Chaos, ön nem vesz engem komolyan. - válaszolt Lady Moonlight szemének vészjósló pillantásával kísérve szavait.
- Ó, én komolyan veszem önt, csak gondoltam udvarias leszek egy hölggyel és felajánlom a szabad eltávozást. De látom a szemében, hogy nem fog meghátrálni. Akkor kezdjük hát úgy, ahogy illik.

Lord Chaos egy lépés távolságra megközelítette a nőt, felvette fehér maszkját, majd kinyújtotta kardot fogó, jobb kezét. Világosbarna, hosszú haját hátrasimította a szél, s kék szemei mélyen az előtte álló nő tekintetét fürkészték. Lady Moonlight ugyancsak kinyújtotta jobb kezét, melyben fehér kardját tartotta, majd függőlegesen a Lord kardja mellé helyezte. Ekkor egymás szemébe néztek, bólintottak, majd összeérintették a két pengét és lassan távolodni kezdtek egymástól, miközben a két kard fémes pengéssel surlódott egymáson, míg oly távol nem kerültek, hogy fegyvereik nem érték el a másikét. Lord Chaos hirtelen a levegőbe ugrott, majd eddig észrevehetetlen fekete szárnyait először kiterjesztette, magasabbra emelkedett vele, s utána rögtön támadásba lendült zuhanórepülés formájában, kardját nyíl egyenesen előre tartva. Lady Moonlight azonban résen volt, s ha nehezen is, de hárította a támadást, majd ő is a levegőbe röppent.

- Nocsak, nocsak. - kiáltotta gúnyosan Chaos.
- Tud ön ennél jobbat is Lord úr. - szólt a válasz.
- Ez csak amolyan bemelegítés volt, ő Lady-sége. Várja csak ki a végét. - miközben beszélt, a Lord szája mosolyra húzódott a maszk mögött.

Ekkor hirtelen Monnlight lendült támadásba a levegőből, s ugyan a Lord hárította, de a két penge megcsúszott egymáson, s eltalálta a fehér maszkot, mely kettéhasadva hullott a földre.

- Jobb így maszk nélkül, nemde Lord Chaos? Már hiányoltam a szép kék szemeit.
- Ha önnek így jobban tetszik. Nekem viszont az ön lába hiányzik. - mondta, s azzal a mozdulattal térdmagasságban levágta kardjával a nő szoknyájának egy részét.

A lady hátraugrott, s a szeme villámokat szórt a Lord felé.

- Ez, ez...
- Ez így sokkal jobb szerintem is. Nos hol is hagytuk abba? Ó igen, éppen egy harc közepén voltunk.
- Folytassuk! - követelte Moonlight.
- Ahogy óhajtja, már magam is akartam javasolni.

Azzal a sötét éjszakában a két árny ismét egymásnak feszült, pengéik találkozásakor szikrák villogtak a sötétben, mint megannyi szentjánosbogár, s a Hold fényének tengerében egy felhő húzta maga után a sötétség zászlaját.

Talpig feketében volt... hosszú-szárú, magassarkú, lakk csizma, nets combfix, csatos miniszoknya, dekoltált felső. Mindehhez komoly tekintet és hosszú sötét haj párosult. Arcának bal oldalán egy hosszabb, még véres vágás húzódott. Határozottan haladt előre a kövesúton miközben kezében erősen szorított egy mintás pengéjű, cifra tőrt.

Megérkezett... várt... várt ellenfelére. Fejét lassan az égre emelete, vele együtt tőrt tartó kezét is. Szemeit ezzel párhuzamosan lehunyta, és erősen koncentrálni kezdett. Pár másodperc csend után hátán két széles, fekete-fehér tollas szárny nőtt, vele együtt nőt haja is, egészen a földig, melynek legvége fehérre váltott. A tőr hosszú, hófehér karddá változott, ruhája pedig csak még hiányosabb lett. Melleit csak hosszú haja fedte, szoknyája pedig földig érőre nőtt, eltakarva csupasz lábait. 

Amint kinyitotta meleg, sötét barna szemeit feltámadt a szél. A nő ellenfele megérkezett...

- Már vártam önre, Lord Chaos... -hangzott a komoly, nőies hang.

A férfi arcát egy egyszerű fehér maszk takarta. Fekete, tábornoki egyenruhát viselt, fehér kesztyűs kezében pedig egy hosszú fekete kardot tartott.

- Eljöttem, ahogy megbeszéltük, Lady Moonlight. Nagyon remélem még állnak a megbeszéltek.

- Igen... minden úgy lesz ahogy megbeszéltük, Lord Chaos. Ha ön győz, öné a testem és lelkem... ha én győzöm, akkor felszabadítja népemet és soha többet nem lép földemre.

Lord Chaos kezét a maszkra helyezte, és egy elegáns mozdulattal levette azt. Kék szemei megcsillantak, arcára pedig huncut mosoly került. 

- Legyen hát... Holdfény kisasszony...