Lady Moonlight idegesen körözött a szobájában. Ismerős érzések támadtak fel benne, amikor a feliratot Chaos elolvasta. Úgy érezte, hogy valami oknál fogva köze van a felirat írójához. Mintha már látta volna, és harcolt volna vele, de ebben nem volt százszázalékig biztos. Valami mintha blokkolta volna az agyát, valami nem engedte, hogy a mélyre ásott információhoz jusson. Egyet azonban tudott. Magának kell utánajárnia, de most azonnal. Az ablakához lépett, kitárta egy gyors mozdulattal, majd szárnyakat növesztve repült ki rajta.
Lady Blood, aki közvetlen alatta lakott, és éppen Lord Chaosszal tanácskozott, pont az ablak mellett állt, és látta az ablakon távozó fehér szárnyú hölgyet.
- Chaos, ezt látnod kell. Moonlight azt hiszem önálló hadjáratba kezdett -mondta gúnyosan a nő, majd kifelé mutatott.
- Hagyd, hadd menjen. Ez is azt jelenti, hogy kezd magára találni. Mellesleg, én mindjárt megyek is utána. Úgy érzem, hogy elvezett a felirat írójához.
- Megyek én is veled! -jelentette ki Blood.
- Nem, te most itt maradsz. A heves viselkedéseddel csak blokkolnád Moonlightot. Jobb, ha most nem jössz.
- Mintha te erősítenéd őt...
- Mindenképpen. Mi több, többszörösen is hozzájárulok Lady Moonlight elméjének megtisztításában. Hamarosan ismét az a nő lesz, aki volt.
- Sejtem... mégis mire gondolsz. Beléd szeretett ez a nő, és te sem vagy közömbös iránta, valld csak be!
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Lady Moonlight az, aki egyensúlyt teremthet, és engem a trónra ültethet ebben a világban. Meg... tényleg nem rossz nő.
- Olvasok a szavaid mögött... a nem rossz nő nálad azt jelenti: életed asszonya.
- Igen, Blood... és kérlek ne haragudj, az érzelmeimnek én sem tudok gátat szabni -változott át közben Chaos, majd indult az ajtó felé - Ha hazajöttem, mindent megbeszélünk! -azzal fogta magát, és elhagyta a kastélyt.
Moonlight pedig a megérzéseire hagyatkozott, és ezek az érzések pedig egy hatalmas barlanghoz vezették. A barlagot egy kihalt erdő vette körül, a földön pedig hamu szürkéllett. A nő lassan leereszkedett, majd leguggolt. Beletúrt a szürke hamuba, majd egy virágzó, csodás erdő képe villant neki be. Látta, hogy minden kis lény boldogan élt ebben az erdőben, egy bizonyos napig. Szeméből hullani kezdtek a könnycseppek, ajkai pedig beszéldre nyíltak.
- Ne haragudjatok rám. Azt hiszem régen túl messzire mehettem. Fűtött a harci vágy, nem törődtem senkivel, csak arra koncentráltam, hogy... hogy...
- Legyőzd a Sötétség erejét? -visszhangzott a kérdés a barlang falai közül.
- Ki...ki van ott? -rezzent meg Moonlight, majd felállt. Szárnyait szélesre tárta, ezzel jelezve, hogy éber és kész a támadásra.
- Egy régi jóbarátod, aki ahhoz segített hozzá, hogy érezz -lépett ki a sötétségből egy fekete csuklyás alak.
- Kicsoda maga? És...és... mit tud maga rólam?
- Oh, nagyon is sok mindent. Többek között azt is, hogy amikor az összes oldal megalakult, az Erők téged... a Sötétség táborába szántak volna. Olyan hatalmad volt, ami egy vezetőnek sem. Sötét volt a lelked, harcra éhes, vérszomjas katona voltál... szó ami szó, tényleg Lord Evil feleségének való. Egyet azonban tudtam, hogy többre lehetnél képes, ha egyszer valaki észheztérít, és megmutatja neked a valódi énedet. Aki nem egy harcéhes, kegyetlen nő... hanem egy szelíd, bátor és szerető nő.
- Én és a Sötétség oldala? Mi? Ez nekem túl tarka... nem, nem lehet igaz...
- Te magad sem hiszed el a szavaid. Érzed, hogy amit mondok, az igaz. Gondolom, azt is sejted, hogy honnan tudom mindezt.
- Lord Death... -gyűltek könnyek a szemeibe - Olyan emlékek törnek most a felszínre, amik... amik azt mondják, hogy... hogy... kegyetlenebb voltam, mint valaha és... és...éss... -rogyott térdre a hamuba a nő, majd könnycseppei áztatni kezdték a kopár földet.
- Igeeen... majdnem megölted Lord Chaost is. Annak ellenére, hogy most mit érzel iránta.
- Amit érzek, az viszont tiszta és igaz! -mondta komolyan a nő, majd felemelkedett. Tudom, régen szörnyű voltam, és csak magammal törődtem. De most tudom, mi a küldetésem.
- Naaa, halljuk, mégis mire jutottál? -nézett rá érdeklődve Lord Death.
- Feladatom Lord Evil hatalmának megdöntése, valamint Lord Sunshine mielőbbi felélesztése.
- Vagy úgy... azt is mondd el kérlek, miért fontos Lord Sunshine?
- Mert ő a Napfény... és napfény nélkül pedig a Hold... mit sem ér. Van még időm arra, hogy visszadjam neki az életét, de ahhoz el kell jutnom Evilhez.
- Hát, akkor menj! Én már kiszálltam a bandájából, remeteként élek. Meg különben sem számdékozom újból harcaszállni.
- Akkor maradj... egyedül is megoldom. Úgy érzem, hogy erőm visszatért, és képes leszek megküzdeni Lord Evillel.
- Nem vagy egyedül Ladym! -érkezett meg közben Chaos is - Mert én is itt vagyok! -ekkor meghajolt Death előtt - Köszönöm szépen, Lord Death a segítséget.
Moonlight hol Deathre, hol Chaosra nézett, majd karba fonta a kezeit.
- Ez nekem már túl cifra, de jobb ha nem is tudom, mióta és honnan ismeritek egymást. Én most megyek... Chaos, ha jönni akarsz, akkor most gyere!
- Hé... ne feledd, hogy most én parancsolok neked! -vigyorodott el a férfi.
- Sajnálom, de azt hiszem, most már egyenrangú felek vagyunk. Úgy érzem magamra leltem, ismét erős vagyok... és készen állok, Lord Evil hatalmának megdöntésére.
- Ezt nagy örömmel hallom -csókolt kezet a nőnek, majd a szemeibe nézett.
Moonlight elpirult, miközben felébredt benne a vágy arra, hogy Lord Chaosé lehessen. Ugyanakkor tudta, nincs most itt ennek az ideje. El kell induljanak még ma, hogy célt érjenek.
- Akkor örülj... most menjünk! -Lord Deathre nézett ezután, majd meghajtotta a fejét tisztelete jeleként.
Death szeme felcsillant, majd eltűnt, mint a kámfor... talán tovább egyengetni a két harcos útját.
